Odi et amo

A hintaszék Kicsit még bóbiskolt, úgy ült az anyósülésen. A párja gondolatai is már máshol jártak, szólt a rádió. Épp nevetgéltek a reggeli műsorban, de nem figyelt. Mindenhol kupacokban állt a sok holmi, lomtalanítás kezdődött éppen az nap. Szinte mindenhol ült egy őrző, vigyázott a holmikra. -Állj meg! Sikított a levegőbe a hangja. A férje… Tovább »

Nézett ki az ablakon. Az őszi fények csodás keretet adtak az erdőre, amire nyílt a szoba Annyira szerették. Csinált egy madárállomást, pont lehetett innen látni. Most is nagy volt a forgalom, az utolsó pufi cinke gyerekeket etették kitartóan a szülők. Már csak pár nap és kirepülnek-gondolta. Minden évben 5-6 fészeknyi cinkét neveltek bennük a kis… Tovább »

Elzárta a vizet a mosogatónál és fülelt. Jól hallotta az imént, nyekergett a baba. Még nem kezdett rá nagyon, épp csak jelezte, hogy itt vagyok, felébredtem. Önkéntelenül is elmosolyodott a kis hangocskákon. Felvette a konyharuhát és megtörölte a kezét. Elindult a szoba felé. Egy gyönyörű babakosárban feküdt a pici, egy állványon, halványsárga baldachinnal. Nyúlt, hogy… Tovább »

  Nagy jövés-menés volt a kórház aulájában, mindenki futott valahová. Csak ő próbált láthatatlanul az oszlop mögött megbújni.  A szíve a torkában dobogott és figyelmeztetnie kellett magát, hogy vegyen levegőt. A sarkot figyelte, ahol a babamentő inkubátor volt felállítva. Nem volt kamera oda fordítva, legalábbis nem látta. Valahogy közelebb kellene mennie, ha meg tudná a… Tovább »

  Szedte a lábát a lépcsőn, nem merte kettesével, mint régen, mert már nem volt ennyire biztos a mozgása. Nem is figyelt fel rá, hanem egyszer csak megtörtént.   Az épülettől szinte már szaladt.  Nagyon ritkán tudott időben eljönni az ambulanciáról, de most még a szokásosnál később. A férje már a harmadik sürgető üzenetet küldte neki,… Tovább »

  -Szeretlek! -kiáltott a férje után, aki éppen akkor indult dolgozni. Már elköszöntek a konyhában, csak mindig utána szólt. Szerette a férje ezt a reggeli elköszönés rituálét. A felesége átölelte, míg ő belefúrta a fejét a kócos nagy hajába. Művész lélek volt, kistermetű, szinte légies alkatú. Épp könyvet írt, de mellette cikkeket is, közben pedig… Tovább »

A pad -Hát te most nevetsz vagy sírsz?! –kérdezte a férfi a feleségét. -Nem is tudom…mondta a könnyein át, nevetve- végre a mienk, elhiszed ezt Jóska? Értette ő a felesége állapotát. Több mint 15 éve gyűjtögettek, a szülei házában éltek eddig,a   kisszobájában laktak a 2 gyerekkel. Ennyi időbe telett, mire ezt a földet a házzal… Tovább »

Hatvan év…ennyit élt a férjével. Októberben halt meg. Most közel a 80-hoz, itt fekszik egy töpörödött néni testében, súlyosnak mondott betegen. -Már nem bánom, ha meghalok, nincs már kiért élnem! Egyedül vagyok, 5 hónapja meghalt a férjem.Nem tanultam meg, hogy éljek nélküle, hiszen egész életemben velem volt-kezdi mondani, elfúló, sírós hangon. A vizsgálóban dermedt csend támad,… Tovább »

Arra riadt, hogy a férje üvöltve rugdossa a bejárati ajtót. -Engedj be te kuuuurvaaa!– ordibálta elkent hangon és nagyon dühösen. Részeg volt. Megint. Sejtette, mikor nem ért haza a munkából délután, hogy megint inni ment. A kisfia hang nélkül zokogott és ölelte a nyakát. Annyira félt, hogy bepisilt. Még jó hogy volt egy törülköző alatta,… Tovább »

  Kezében az egyetemi jegyzettel ült az ágy szélén és próbált tanulni. Szerves kémia.  Muszáj lenne valahogy a fejbe szállnia, nincs pénze utóvizsga díjra.  Kicsi fia épp aludt. Nézte. Istenem, de szép! Nemrég vágta le a haját, végre kisfiús frizurája lett, bár ő azért nagyon szerette a vidáman kunkorodó kis kócfejét is.  Vajon mit álmodhat?… Tovább »