Ülök az autóban és nézek kifelé…este van, már sötét….de mindenhol emberek…végre ki lehet menni az utcára…
-Tudod, régen sétálltam a körúton és néztem az új autóban ülő öltönyös, elegáns embereket…töri meg a csendet..
Nagyot sóhajtok…érzem és értem amit mond….
-Most te vagy új autóban ülő öltönyös…
Hosszan hallgat:
-Tudod, jó, hogy többre vittem mint a szüleim…de újra lennék nincstelen fiatal…aki szabadon sétáll a kiskörúton…