Odi et amo

Ülök az autóban és nézek kifelé…este van, már sötét….de mindenhol emberek…végre ki lehet menni az utcára… -Tudod, régen sétálltam a körúton és néztem az új autóban ülő öltönyös, elegáns embereket…töri meg a csendet.. Nagyot sóhajtok…érzem és értem amit mond…. -Most te vagy új autóban ülő öltönyös… Hosszan hallgat: -Tudod, jó, hogy többre vittem mint a… Tovább »

        Egész életemben ismeretelek. Ma mégis oda mentem a házadhoz, de nem csengettem be. Csak oda akaszottam a búcsú ajándékom. Még a gyermekednek vettem pár hete…Még ezt oda akartam adni neki… Tudod , aki kiürül, érzelmileg, energiában, nem tud adni. Sem a párjának,sem a gyerekeinek,sem a barátainak… Végig gondoltam és folyamatosan kudarcélményt… Tovább »

  Hová lesz az öröm, mikor kikacagom? Hová lesz a bánat, mikor kisírom? Hová lesz a szerelem, a mámor, a vágy? Az ölelés ereje, a búcsú csókja? A vasárnapi ebéd illata? A gyeremekeid hajának illata? Kis tenyerük simogatása? A rekedés a torokból? A szorítás a gyomorból? A pillangók? A remegés, a gombóc? Hová lesz az erő, ami… Tovább »

Ült a sötétben, a konyhaasztalnál. Kezében szorongatta a teás bögrét, pedig már rég kihűlt. Egy kortyot sem ivott belőle. Csak kapaszkodott belé, mintha a bögrén múlna az élete. Legalábbis a józan esze. 16 évesen adták férjhez. Kemény világ volt még akkor, nem volt beleszólása. A szomszéd tanya özvegy gazdájához adták, aki tán még az apjánál… Tovább »

    Megsimogatta a legkisebb szőke-fürtös kisfia fejét. -Feküdj le kicsikém, holnap szebb napra ébredünk! Látta a szemén, hogy hisz neki. Pedig már nem érezte a saját hangján, hogy meggyőző lenne… Azelőtt volt hite….de már enélkül bolyongott egy ideje… Nemsokára szülinapja lesz a fürtösnek. Milyen boldog lesz, remélem akkor még mindenki itthon lesz és átadhatják… Tovább »

Kinyitotta a szemét….vajon hány óra lehet?! Ijedten gondolt rá, hogy nagyon elaludt…Már otthon kellene lennie. A gyertya fénye táncolt a falon,  szokta a szeme a sötétet. Mellette szuszogott a férfi, csak inkább hallotta, mint látta. Felemelte a kezét és nagyon óvatosan megsimogatta a haját. Fel ne ébressze…Érezte az illatát…mennyire szereti a bőre és a parfümje… Tovább »

-Rózsika néni….Rózsika néni..Jöjjön, kész az ebéd! Simogatta meg kedvesen egy kéz a karját. Akkor riadt fel. Már megint elszunyókált. Aztán este megint a holdat nézi… Nehezen tápászkodott fel, nyúlt is érte Szilvike, de mosolyogva intett a szemével, hogy nem kell. Még csak 86 éves lesz a nyáron, bírja ő még. Egyenes háttal ment ki a… Tovább »

Tudta, hogy már késében van, de a gyerek még visszaszaladt valamiért.  Mindig ezt kell csinálni, dohogta magában. Lekapta a kulcscsomót és megfordult, hogy szóljon a lányának, hogy utolsó utáni figyelmeztetés, most már tuti biztos, hogy elkésik. A héten már ez lesz a második… Vajon meddig fogják ezt neki elnézni?!  Hallotta, ahogy leesik a kép a… Tovább »

Nézte a kezét a tálban. Ugyanolyan gyors és bizonyos mozdulatokkal csípte a tésztát , mint a nagyanyja annak idején a konyhában, a zöld padon ülve. Fém tálja volt, fehér zománcos és kék virágok voltak rajta. Most a saját kezében látta a Mama kezét. Emlékszik, mennyire nagyra tartotta, hogy ilyen gyorsan tud egyforma csipetkéket, akár 10… Tovább »

Már napok óta nagy otthon a sürgés-forgás, az anyja végig takarította a házat. Mondogatta, hogy jön a Húsvét és a locsolók, de nem igazán értette, hogy ez mit jelent.  De az anya lelkesedését látva, mondta a testvérének, hogy ez biztos nagyon jó lesz. Aznap reggel korán keltek, szép ruhába öltöztek és piros szalagot kaptak a… Tovább »