Arra ébredt, hogy megint érzi a szegycsontja mögött azt a kaparó érzést. Felült az ágyban. Nagyon hideg volt, az anyja nem tett a tűzre. Akkor jutott eszébe, hogy nincs is itthon. Megint csavarog, szokta ilyenkor mondani az apja.A testvérei aludtak, a kishúga forgott álmában ide-oda, ringatta magát. Reggelre megint tiszta gubanc lesz az a kese[1] feje, nehéz lesz kifésülni.
Kitört belőle a köhögés. Ugatva, majd szétszaggatta a mellkasát. Tudta, hogy nem szabad sírnia, kitapasztalta, az sokat ront rajta. Felkelt és kiment a konyhába. A csepegtetőben ott volt egy kávés pohár, tele engedte. Próbált belekortyolni, de annyira köhögött, hogy az első kortyot azonnal hányta is ki. Ki tudja meddig tartott a roham, már azt érezte megfullad, mire kicsit kezdett oldódni. Hálát adott Istennek, hogy ma is túlélte. Szüksége van a testvéreinek rá. Aztán szerencsére olyan 10-11 éves korára kinőtte ezt az átkozott kruppot. Ha otthon is volt az anyja, a másik szobában, sosem ébredt fel rá. Ő meg nem merte volna felkelteni. Annak mindig verés lett a vége. Hát csendben szenvedett, amennyire tudott.
Másnap az iskolában annyira rekedt volt, és köhögött még, hogy elvitte a tanítónő az orvoshoz. Hallotta mikor mondta Éva néninek a Doktornő, hiába írok fel gyógyszert, nem fogja tudni kiváltani. Hazaviszlek! Mondta kifele jövet. Nagyon megijedt. Akkor kiderül, hogy megint egyedül vannak otthon. Erre nagyon kellett figyelni, hogy senki meg ne tudja. Éva néni jól vagyok, nem akarok hazamenni!– könyörgött. Végül valahogy mégis maradhatott. Egész nap arra koncentrált, hogy lehetőleg ne köhögjön. Délutánra már fejgörcse is lett. Gyógyszere nem volt rá, de lefeküdt és kialudta.
Nagyon éhesek voltak, de már nem volt otthon semmi. Az utóbbi napokban a krumplit főzte meg maguknak, de elfogyott. Eszébe jutott, hogy vissza kellene vinni néhány üveget, mert azt levásárolhatja, az anyja hó végén gyakran csinálta, ha kifogyott a pénzből. A húga lelkére kötötte, nagyon vigyázzon a kicsire, ki ne menjenek, nehogy meglássa őket valaki. Tele rakott két csíkos műanyag szatyrot sörös és pálinkás üvegekkel, volt néhány szörpös is. Nem tudott felülni a bicajra, mert nem bírta el így a kormányt, hát eltolta a faluig nagyon szedte a lábait, hogy be ne zárjon, de így is félórányira volt. Furcsállta az üveg visszaváltós, hogy a gyerek hozza az üveget, de oda adta neki a pénzt. 21 ft 20 fillér volt. Egy kisebb vagyon. Ebből napokig lesz megint mit enni. Nagyon örült neki. Bement az Abc-be, vette kenyeret és tejet, a 2 testvérének pedig kapucinert[2]… nagyon szerették a csokit. Mikor elért egy pár utcányit, leszállt a bicikliről és mohón beleharapott a kenyér sarkába. Megkaristolta az ínyét vele, érezte a vas ízről, hogy vérzik. Nagyon éhes volt, azt érezte, hogy hideg veríték volt már a homlokán. Ma még nem evett.
Mikor ment be az ajtón, már ott állt a 2 kicsi. Mit hoztál? Szaladtak elé boldogan, majd lesodorták a lábáról. Várjatok, na, még felborítotok! Nevetett velük.
Este megetette a tyúkokat, nagyon fogyóban volt már a kukorica. A vizük be volt fagyva, hozott ki forró vizet és felöntötte. Mindig félt, hogy ilyenkor egyszer szétrepül a jég, azért mindig elfordította a fejét. A jég megadta magát, először végig repedt majd valamennyire meg is olvadt. Ittak a szerencsétlenek, már nagyon szomjasak voltak.
Pár nap múlva elfogyott a pénz. Az anyja még mindig nem került elő, az apja meg vidéken dolgozott valami gyárban, nem gyakran jött haza. Nem bánta, mert nagyon ivott, és ha ivott kötözködött és gyakran addig provokálta a lányt, míg vissza nem szólt. Erre üvöltött, hogy mit pofázol vissza, aztán jól elverte. 14 éves volt, mikor az apja megint neki támadt, 2 pofon után valahogy elkapta a mérhetetlen düh, nekiment az apjának. Ütötte verte, az elvesztette az egyensúlyát, bele ült a fotelágyba és hanyatt borult. Úgy esett, hogy beverte a fejét a szekrény sarkába. Azt hitte egy pillanatra, hogy megölte, mert ömlött a vér a fejéből, de felállt. Üvöltött neki szinte magán kivül, közelebb ne gyere, mert agyonverlek! Nem is, mert az apja a közelébe menni, inkább kiment. A fején a heg ott maradt örökre, emlékeztetve, hogy többet ez nem fordulhat elő.
Feltette a vizet melegedni, elő vette a nagy kést. Leült a székre. Elszorult a torka. Le kell vágnia az egyik tyúkot, mert enniük kell. Meg alig van már kukorica. Mondta a kicsiknek, maradjanak bent. Kiment az ólba, elkapta az egyiket. Nem félt tőle a tyúk, a kezéből etette őket, sokat beszélgetett velük, közéjük ülve. Ott volt az állat szemében a megdöbbenés, mikor elvágta a nyakát.
Csapkodott a szárnyaival és remegett, tartotta addig, míg ki nem vérzett. Elernyedt a kezében az állat. A vérével kifolyt a szüleibe vetetett maradék hite és bizalma is. Nem számíthat rájuk. Ledobta a földre, majd elfordult. Hánynia kellett. Soha nem ölt még meg egy állatot sem. Patakokban folytak a könnyei, miközben öklendezett. Ne haragudjatok!– mondta a többieknek és elkente az arcán a taknyát meg a könnyeit, ne lássák a többiek, mert akkor nem esznek belőle, ha megsajnálják ők is a szerencsétlent. Amikor bevitte, a két kicsi épp játszott, így nem látták, mikor megkopasztotta és feldarabolta. Jól megsózta és megfőzte. Mikor kész volt, berakta a sütőbe, Megemelte a gázpalackot, már nagyon könnyű volt, remélte, hogy még kicsit meg tudja pirítani. Fejedelmi vacsora lesz!– kacsintott az öccsére, mikor azt kihozta az orra.
Hirtelen evett. Egész éjjel a hányinger kínozta. Megülte a gyomrát a tyúk. Nem tudta, hogy a gyors evés vagy a sajnálat volt, de meggyőződése volt, hogy ez az állat bosszúja, amiért elvette az életét.
14 évesen, mikor el kezdett nőiesedni, az anyja féltékeny lett rá. Így hát próbált minél kevésbé feltűnőnek lenni, púposan tartotta magát, hogy ne látszódjanak a gömbölyödő mellei. Mégis mindig kapott valamilyen megalázó megjegyzést az anyjától. Ennek ellenére észrevette egy férfi a szépségét, épp ment hazafele, mikor megállt mellette autóval. Szólt neki, hogy üljön be, akar vele beszélni, de ő nem mert. Látott valami furát a tekintetében. Ment mellett egy darabig az autóval, egyre agresszívabban szólongatta, végül annyira megijedt tőle, hogy szaladni kezdett, Szerencsére szemből jött egy ismerőse a férfinak, aki megállította valamivel. Hazáig futott. Mikor elmesélte az anyjának, az röhögött, kurva vagy, azt látta benned! A kurva amúgy is kedves szava lett, ha róla volt szó. Sokat hallotta ezután. Pár évre rá, összefeküdt az anyja az egyik fiújával, mégse mondta neki ezt. Pedig kedve lett volna.
A nagynénje telefonált. Fogta a mobilt és nézte a kijelzőt. Nem akarta felvenni, de biztos volt benne, hogy újra fogja hívni. Vett egy nagy levegőt. Szia! Szólt bele, könnyedén. Mi újság? Csicseregte.
-Beszéltél anyáddal?- szólt fátyolos hangon. Nagyon beteg, nehogy késő legyen!
Kurva életbe-sóhajtott magában…megint a régi lemez…
-Nem hívtam fel, egyszerűen nincs mit mondanom neki!
– Dehát anyád nagyon szeret téged és szüksége van rád!
– Dehogy szeret, sosem szeretett!!
– Hidd el nekem kislányom, nála jobb anyát nem ismertem, soha nem akartam jobb anya lenni, mint ő! Nem tehet róla, hogy ennyire megcibálta az élet!
– Nagyon kérlek, ne kezdjünk ebbe megint bele. Nem tudom felhívni! Már annyiszor csalódtam benne! Nincs már mit mondanom neki! Itt van a 3 gyerek, a férjem, nincs energiám már rá!
Pár hétre rá arra ébredt, hogy csörög a telefonja. Megint a nagynénje volt. Nem vette fel. Érezte, hogy baj van, különben nem hívná ennyire korán. Nem volt képes rá, hogy felvegye. Fél perc múlva pittyegett az üzenet: hívjál fel, anyád meghalt ma reggel!
Nézte az üzenetet. Anyád meghalt… anyád meghalt… anyád meghalt….
Egyszerűen nem érzett semmit. Vagyis ha őszinte akart volna lenni magához, egy olyan megkönnyebbülés félét. Vége van. Vége van ennek az egész elcseszett életednek! Mondta félhangosan. Ott aludt a kisfia a hóna alatt. Nem akarta felébreszteni. Ugyanolyan szőke volt, mint a húga. Kis gödrök voltak a pofiján, ha nevetett. Nekem ők a fontosak, nem az anyám,! -mérgelődött, majd bedugta a telefont a párna alá. Nézte az alvó kisfiát és gyengéden megsimogatta a fejét. Úgy szerette őket!
Aztán csak elindult egy könnycsepp az arcán…
[1] Szőke
[2] Kávé ízű csokoládé szelet
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: