1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p><img class="size-medium wp-image-160 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/11/tealight-2692556_960_720-220x300.jpg" alt="" width="220" height="300" /></p> <p><strong>Kinyitotta a szemét</strong>….vajon hány óra lehet?! Ijedten gondolt rá, hogy nagyon elaludt…<strong>Már otthon kellene lennie.</strong></p> <p><strong>A gyertya fénye táncolt a falon, </strong> szokta a szeme a sötétet. Mellette szuszogott a férfi, csak<strong> inkább hallotta, mint látta.</strong> Felemelte a kezét és nagyon óvatosan megsimogatta a haját. Fel ne ébressze…Érezte az illatát…mennyire szereti a bőre és a parfümje keserédes keverékét.<strong> Mennie kell…</strong></p> <p>Kicsúszott a takaró alól , óvatosan felállt és lábujjhegyen elment az asztalig…Már  alkalmazkodott a szeme… Felvette a kupac ruhát a szőnyegről és szétválogatta. Ez az övé…Rátette a szék támlájára és kicsit végig simította…<strong>Szerette ezt a kék inget, nagyon jól állt a férfinak.</strong></p> <p><strong>25 éve, mikor először találkoztak, még nem hordott inget.</strong> Hosszú szőke haját copfba fésülte. Jól állt neki. Ő még kislány volt…<strong>Vele lett nővé…</strong>Rég volt…egy nyáron át tartott, de ő megismert valakit és azóta már ritkán hallott felőle…</p> <p><strong>Néhány hete találkoztak újra</strong>…Ő újra 16 éves lett…<em><strong>Hiába a ráncok és a meggyötört lelkek…</strong></em></p> <p>Felvette a ruháit…Valahogy ki kellene jutnia, de nincs szíve felkelteni. Olyan nyugodtan aludt. Az asztalon a vacsora maradékai kókadtan várták sorsukat…A gyertya egyre gyengébben, pattogva égett, már nem sok lehet belőle…</p> <p><strong>Menni kellene….</strong>Szívében lüktetett az este. A vacsora, az ölelkezés, a csókok , a szeretkezés…Mennie kell….Fájt lélegezni, fájt elválni…<strong>Búcsúzni a 16 éves lánytól...</strong></p> <p>Az este sétáltak a Duna parton…már sötétedett. A távolban egy szórakozó hely hangjai…fogta a kezét….Nem érdekelte,hogy ki látja meg őket…<strong>Ránézett a kezére, rajta a jegygyűrű…Már olyan régóta viselte, hogy ha levette is ott volt a gyűrűje…<em>Mennie kell…</em></strong></p> <p>Kinézett az ablakon…Látta a holdat…<strong>Nem dobhat el mindent….</strong>Miért? Miért kellett újra találkozniuk…</p> <p><strong>Egyszerűbb volt….</strong></p> <p>Elővette a telefonját…Akart egy képet a pillanatról. Sötét volt, beállította…Már villant is…Gyorsan eldugta a zsebébe…</p> <p>Mocorogni kezdett a férfi, biztos a vaku … majd felkönyökölt…Elaludtam…<strong>indulnod kell?</strong></p> <p><strong>-Kell…</strong></p> <p>Lassan ült fel a férfi, kicsit talán szédült…fáradt volt…Ő nem mozdult. Felkapcsolta a kislámpát…Milyen magas…még ülve is látszódott….</p> <p>Odajött hozzá…oda húzta magához a férfi.  Belefúrta a mellkasába az arcát. <strong>Menni kell…</strong></p> <p><strong>-Mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem akarom, hogy elmenj?</strong></p> <p><strong>-De mennem kell….Hisz tudod!</strong></p> <p>Kibontakozott az ölelésből, megvárta, míg a férfi felhúzza a nadrágot és a kék inget…</p> <p>A kocsinál már csak rövid csókot lehelt az ajkára és beszállt a kocsijába. <strong>Ha nem indul most, nem fog tudni…</strong></p> <p>Csak intett neki…majd ha hazaért, ír neki…</p> <p>Milyen szerencse, hogy a könnyeit már nem látta senki…</p> <p>Üzenet jött:: minden ok?</p> <p><strong>Persze…mindjárt hazaérek….Aludj csak !</strong></p>rich