1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p><img class="size-medium wp-image-148 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/05/59414-300x228.jpg" alt="" width="300" height="228" /></p> <p>Nézte <strong>a kezét</strong> a tálban. Ugyanolyan gyors és bizonyos mozdulatokkal <strong>csípte a tésztát , mint a nagyanyj</strong>a annak idején a konyhában, a zöld padon ülve. Fém tálja volt, fehér zománcos és kék virágok voltak rajta. <strong>Most a saját kezében látta a Mama kezét.</strong> Emlékszik, mennyire <strong>nagyra tartotta,</strong> hogy ilyen gyorsan tud egyforma csipetkéket, akár 10 tojásból. Kicsit el is szégyellte magát, hogy ő csak 2 tojásból állt neki, de csak ennyire futotta az erejéből mára.</p> <p>Egyszer főzött <strong>NEKI</strong> is gulyáslevest. Izgatottan gyúrta a tésztát. <strong>Finomnak kell lennie.</strong></p> <p>A férfi, bár nem volt túl magas és idősebb is volt nála, <strong>mégis olyan nagynak látta. Van tartása</strong>, mondta volna a Mama.</p> <p><strong>Szerette a hangját.</strong> Szerette, ahogy a levesét kanalazta és észrevette a házi csipetkét, bár nem mondta. Megkínálta őt a tányérjáról, levágott neki egy falatot a húsból.<strong> Ő nyúlt érte és megette.</strong> Olyan természetes volt. Nem tudta, hogy a férfi igazából nem szeretett közös tányérból enni. <strong>Csak vele akarta megosztani.</strong></p> <p><strong>Boldog várakozás mindig, holnap vajon látom?</strong></p> <p>Gyűltek a kis csipetek...</p> <p>Egyszer mikor búcsúzkodtak, hogy a férfi távolságtartó lett, hirtelen bezárt. Nem értette, hogy mi történt pontosan, ezerszer végig gondolt, vajon mit hibázott?</p> <p><strong>Nem látta sokáig. Pedig várta….De nem jött.</strong></p> <p>Félre tette a tálat, elhozta a kék virágost mikor eladták a Mama házát. <strong>Azóta</strong> csak ebben gyúrt. Kivette a lisztet és megszórta a tésztát.</p> <p>Hogy meglepte, amikor aztán egyszer csak megjelent. Álltak egymással szemben és remegett a szíve és a lába. <strong>Mennyire szerette volna megölelni…</strong>Nem tette. Nézte őt. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy megszakad a szíve. Tanácstalanság, kétségbeesés…nem is tudja pontosan mit is érzett. Csak azt, hogy akkor és ott minden porcikájával <strong>őutána vágyott</strong>, hiába állt előtte…</p> <p><strong>Elengedte…Menjen…A szerelmet nem lehet kicsikarni.</strong></p> <p>Lisztet szórt a csipetkékre és átforgatta, ahogy látta a Mamától. Hétvégére kellene sütni egy almást, rég kérik a gyerekek…</p> <p><strong>Mennyire hiányzik…</strong>csapott a szívébe a fájdalom. Mi lehet vele vajon?!</p> <p>Jártak az ujjai. Nem szerette, ha valami ráragadt…Most is zavarta…gyorsított a mozdulatain…<strong>legyen már kész..</strong></p> <p><strong>Vajon én is hiányzom neki?</strong> Nem nagyon ismerte, nagyon zárkózott volt. Keveset mesélt magáról. Inkább őt beszéltette. Akkor észre sem vette.  Jelentkezne, ha hiányoznék…</p> <p>Még egy utolsó keverés, letette a tálat. Gyors léptekkel ment és sikálta a kezét.  A Mama mindig gyökérkefézte. Vajon lehet-e még kapni?</p> <p><strong>Hogy lehet ennyire hamar megszeretni valakit?</strong> Olyan volt mintha egész életében ismerte volna. Vagy még azelőtt. Közhelyes…hesegette el…</p> <p><strong>Beleöntötte a levesbe a csipetkét és elkeverte</strong>, nehogy összeragadjon. Múltkor is elbambult és alig bírták a gyerekek elrágni.</p> <p>Nézte, ahogy táncolnak a répák és a krumplik…<strong>Szeret vajon táncolni?</strong> Ő nagyon szeretett, de már nagyon régen senkivel sem táncol.</p> <p><strong>-Legyen újra az én Drágám!</strong> –írta egyszer neki. <strong>–Most nem tudok</strong> <strong>!</strong>-írta vissza a férfi…</p> <p><strong>-Hiányzol!</strong> –suttogta a csipetkék fölött…Majd bement a kamrába és kihozott néhány almát...</p>rich