1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p>A hintaszék</p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-138 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/03/old-rocking-chair-on-dim-450w-1054811432-300x213.jpg" alt="" width="300" height="213" /></p> <p><strong>Kicsit még bóbiskolt, úgy ült az anyósülésen.</strong> A párja gondolatai is már máshol jártak, szólt a rádió. Épp nevetgéltek a reggeli műsorban, de nem figyelt.</p> <p>Mindenhol kupacokban állt a sok holmi, <strong>lomtalanítás kezdődött éppen az nap.</strong> Szinte mindenhol ült egy őrző, vigyázott a holmikra.</p> <p><strong>-Állj meg!</strong> Sikított a levegőbe a hangja. A férje abban a pillanatban nyomott egy satut, ha nem lettek volna bekötve, tuti lefejelte volna a műszerfalat.</p> <p>-Mi van???! –de addigra a felesége már kiugrott. Az egyik összehordott hegyről <strong>lekapott egy hintaszéket.</strong></p> <p>Az öregember sem szólt hozzá, valószínűleg <strong>nem is értett</strong>e, hogy<strong> miért állt meg</strong> ezért a szép autóval, az asszony. Egy ütött-kopott hintaszékért. <strong>Ugyan már…nincs annak értéke.</strong></p> <p>Intett a férjének, hogy segítsen. Morgott, úgy szállt ki.<strong> Ugyan minek ez?</strong></p> <p>-Jaj szívem, szuper lesz ez a babaszobába!</p> <p>-De hát koszos és kopott!</p> <p><strong>-Én látom benne a szépséget, te ezt nem értheted!</strong>-kacagta magabiztosan</p> <p>Előkapta a csomagtartóból a plédet, a rusnya székre csavarta, legalább a kocsi ne legyen koszos. <strong>Annyira boldog volt a felesége, hogy végül megenyhült. Ezen ne múljék a boldogsága!</strong></p> <p> </p> <p><strong>Nagyon hálásak voltak</strong>, hogy Karácsonyra tudtak annyi fát szerezni, hogy végre kigémberedtek az ujjaik. Sikerült valahonnan egy kis füstölt húst is, meg egy fél kosár krumplit szerezni, volt pár szál répa elvermelve,<strong> végre esznek valami finomat.</strong> Már nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára húst.</p> <p><strong>Az asszony egy régi gyapjúpulóvert bontott el,</strong> amit még az édesapja hordott, sok-sok éven át. Az édesanyja kötötte neki, egy meghitt Karácsonyra. Akkor még volt terített asztal, ajándék és forralt bort. Ebből a fonalból kötött  zoknikat. Nagyon szúrt a tű, nem erre való volt, a férje úgy csiszolta meg a kaszakővel, mikor már a vére is kiserkent. <strong>Pont elkészült a 2 pár az ünnepre.</strong> Korán sötétedett, <strong>a gyertyával spórolni kellett,</strong> így csak addig tudta dolgozni, amíg világosság volt. Ilyenkor télen az meg nem volt sok. De nagyon gyorsan tudott kötni…Gyorsabban, mint ahogy lement a nap, viccelt vele a férje.</p> <p><strong>Kicsi babácska a szíve alatt</strong> néha meg-meg rúgta a zoknit, mintha mutatná, neki is kelleni fog egy párral.  Mosolyogva tette rá a kezét és szeretettel simogatta meg. <strong>Talán új évre meg is születik.</strong> Már állt a bölcső, benne a kis ingekkel, pólyával, vastag dunyhával. A nővérééknél volt eddig, nekik már kinőtte a gyermek.</p> <p>Karácsony reggelén, kakas-szóra ébredt. Kicsit még morgott is a Jancsira, minek kell Karácsony reggelén ennyire kiabálni. Már csak ő maradt, meg egy vén tyúk, de tudta, hogy<strong> hamarosan le kell vágnia.</strong> Fog kelleni, hogy legyen ereje szülni, tudjon szoptatni.</p> <p>A kályhán pirított meg egy karéj kenyeret, kettévágva kettejükre. Zsírral kente meg,abból még volt a cserép alján. Főzött egy teát, igaz, nem volt már cukor, de jó lesz, legalább meleg.</p> <p><strong>A férje nagyon titokzatos arcot vágott, mikor bejött.</strong> Eddig kint volt a műhelyben. Nem ment már ki hozzá az utóbbi időben, félt, nehogy elcsússzon vagy megfázzon abban a nagy hóban.</p> <p><strong>-Mi az Pisti, mit mosolyog a bajsza alatt?</strong> –kérdezte az urát huncut hangon</p> <p><strong>-Majd meglássa!</strong>- válaszolta titokzatosan.</p> <p>Elkészítette a karácsonyi vacsorát, délután csendben elfogyasztották.  <strong>A gyertya fényénél énekeltek is egy kicsit, Jézus Urunk születése örömére.</strong></p> <p> <strong>Talán Mária vállát is nyomta a gond, mint az övét, mi lesz ezzel a kisbabával a nehézség idején. De bíztak Isten szeretetében és a gondviselésben. Mást úgysem tehettek.</strong></p> <p>-Mindjárt jövök!-mondta Pista majd felvette a kalapját. Hozok valamit.</p> <p>Izgatott volt a hangja…vajon mire készül? Gondolkodott.</p> <p>Pár perc múlva érkezett.</p> <p>-Csukja be a szemét, Marikám! – bíztatta…</p> <p><strong>Engedelmeskedett.</strong></p> <p>-Nyithassa! –szólt kissé fátyolos hangon.</p> <p>Ott volt az ajándéka.</p> <p><em><strong>Egy hintaszék.</strong></em></p> <p>Egy csodaszép, kézzel készült hintaszék, benne a nevével. <strong>Rácz Istvánné.</strong>  Egy galambpárt vésett a háttámlába, akik szerelmesen érintették össze a csőrüket.</p> <p>Úgy ugrott fel, hirtelen meg is ijedt a férje.</p> <p>-Istenem, de csodálatos! –táncolta körbe a hintaszéket, majd belehuppant.</p> <p>Nagyon jó volt ülni benne. Kicsit meg is hintáztatta.</p> <p><strong>Pista komor szívét körbe ölelte a szeretet.</strong> Nem gondolta volna, hogy ennyire meg lehet szeretni egy asszonyt. Az ő Marikája pedig nagyon jó asszony volt. <strong>Nem panaszkodott, rengeteget elviselt.</strong> Mikor már neki is reménytelennek tűnt a helyzet, akkor is előkapart a hitéből egy kis biztatást. Aztán valahogy mindig kikeveredett valami jó. <strong>Isten mindig megkegyelmezett az övéinek.</strong></p> <p>-Nézze Pista, itt van a kis ajándékom. Igaz nem olyan titkos, mint a magáé! Elővette a zsírpapírba csomagolt zoknit. Kicsit megsimogatta, mielőtt odaadta. <strong>Legyen rajta a szeretete.</strong></p> <p>-Köszönöm Marikám! -Ölelte magához.</p> <p><strong>Innentől sokat ült benne a kismama.</strong> Simogatta a pocakját és énekelgetett. A kicsi meg örömtáncot járt közben.</p> <p>Újévre már a<strong> karjaiban tartotta a babát</strong> és itt ringatta, szoptatta.  Gyönyörű kislány volt, szülés közben <strong>Isten végig velük volt, hamar meg is lett, nem is lett bajuk. Magukra voltak utalva, a tanyára nem jutott volna ki a bába ebben a nagy hóban.</strong></p> <p>Teltek-múltak az hónapok, a kis Évike az édesanyja ölében, de sokat hintázott a székben. Mikor lázas volt, a karjaiban tartotta és a testével hűtötte. Imádkozott a gyógyulásért.<strong> Aztán később már ketten bújtak az édesanyjuk ölébe, mikor mesélt nekik.</strong></p> <p><strong>Mikor pár évtized múlva,</strong> nehéz, de tartalmas élet után, <strong>ebben a székben aludt el,</strong> Pista nem nagyon bírta elnézni a házban. Az unokájuk vitte el végül Pestre.</p> <p>Végül az egyik költözésnél<strong> elvesztették…</strong>vagy talán ott maradt a padláson?! <strong>Már nem kereste senki….</strong></p> <p>Eladták a házat, az új tulajdonos alig várta a lomtalanítást, mindent kipakoltatott. Jöttek a munkások, kellett a hely.</p> <p><strong>Odakerült a hintaszék is, </strong>a névvel, Rácz Istvánné és a galambpárral. <strong><em>Ugyanúgy csókolták egymást, mint sok-sok éve, mikor Pista bevéste a háttámlába őket.</em></strong></p> <p><strong>Hazafelé a férfi, gondolta meglepi a feleségét.</strong> Megállt az autómosónál és alaposan lemosta a széket. Majd megszárad a melegben hamar. Áttörölte ronggyal. Tisztán vitte haza, hogy lefesthesse a babaszobába a neje.</p> <p>Gyönyörű lett fehéren, apró rózsaszín pöttyökkel.</p> <p><strong>Karácsonykor már együtt ringatták boldogan az édesanyával az angyalarcú kisleányt...</strong></p>rich