1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p><img class="size-medium wp-image-123 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/03/doll-1640841_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p><strong>Elzárta a vizet a mosogatónál és fülelt.</strong> Jól hallotta az imént, nyekergett a baba. Még nem kezdett rá nagyon, épp csak jelezte, hogy itt vagyok, felébredtem. Önkéntelenül is elmosolyodott a kis hangocskákon.</p> <p>Felvette a konyharuhát és megtörölte a kezét. Elindult a szoba felé. Egy gyönyörű babakosárban feküdt a pici, egy állványon, halványsárga baldachinnal. <strong>Nyúlt, hogy félre húzza a függönyt, mikor olyan fájdalmat érzett, mintha a villám csapott volna bele.</strong> A feje tetején ment be, a talpán ki. Próbálta elkapni a kezét, de nem ment. <strong>Belenézett a babaágyba és egy szenesre égett műanyag babát látott csak, a baldachin még lángolt.</strong> Nem kapott levegőt, hiába próbált sóhajtani.</p> <p><strong>Felébredt.</strong> Tiszta víz volt mindene, a haja ráragadt az arcára. A férje fölé hajolt, de nem ismerte meg, csapott felé a tenyerével. A férje elkapta a kezét és leszorította, hogy ne üsse tovább.</p> <p>-Ébredj szívem, <strong>csak egy rossz álom!</strong> –mondta szinte kétségbeesetten.</p> <p>Akkor kezdett kitisztulni a tudata, elengedte magát, hogy a férjének ne kelljen olyan erővel nyomnia, mert már fájt a karja.</p> <p>-Jól vagy? Nézett rá aggódva, miután feloltotta a kislámpát. Nem nyújtott szép látványt a felesége, izzadtan, teljesen felzaklatva. Az utóbbi időben rengeteget fogyott és nagyon nyúzott volt az arca.</p> <p>-Persze- próbálta mondani könnyedén, de érezte,hogy nem volt túl meggyőző. Megint ugyanaz az álom.</p> <p><strong>-Engedj, kimegyek inni!</strong> Felállt. Pillanatra megtorpant, érezte, hogy szédül, húzza vissza az ágy, de végül elindult kifelé a konyhából.</p> <p><strong>Megint ugyanaz az álom.</strong> Hónapok óta ezt álmodja, néha kis variációval, de mindben ott  a baba, aki mire oda ér, kiderül, hogy játékbaba és elégnek egy villámcsapástól.</p> <p>Fogta a poharat és vizet engedett bele, Csak egy kortyot ivott, letette, és próbálta hátra simítani a haját. A tenyerébe engedett most vizet és megmosta az arcát.</p> <p><strong>-Össze kell magamat szedni,</strong> ez nem mehet így tovább!-mondta félhangosan. Mondta tegnap is, meg azelőtt is, mint olyan sokszor már az elmúlt hónapokban.</p> <p>Másnap bement a rendelőbe és reménykedett, hogy ma nem sokan fognak jönni. Délelőtti rendelés, szerencsére ilyenkor általában kevesebben szoktak lenni, mindig mondják is egymásnak a Doktornővel, nem szeretnek a népek korán kelni.</p> <p>-Jól vagy? Nézett rá a Doktornő kedvesen.</p> <p>-Persze, csak nem aludtam túl jól.</p> <p><strong>Mindketten tudták, hogy ez már rendszeressé vált, de nem akarta felzaklatni.</strong></p> <p><strong>Éjjel arra ébredt, hogy nagyon fáj a melle.</strong> Gondolta, hogy elfeküdte, de nem . Akármerre mozdult, nem lett jobb. Végül kiment, a konyharuhát mártotta be vízbe és jól kicsavarta. Rátette a mellére. Jól esett neki a hideg. A férje nem ébredt fel. Mikor csillapodott a fájdalom, visszafeküdt és aludt reggelig. Felijedt  az ébresztő hangjára. Kapott utána, és gyorsan lenyomta. Te jó ég, aludtam reggelig! A felismeréstől egy halvány mosoly látszódott az arcán.</p> <p>Elindította a kávéfőzőt, és nézett ki az ablakon. A széncinegék szorgalmasan hordták az élelmet a kis madárfiókáiknak. Lassan már kirepülnek, és végre pihenhetnek a szülők…<strong>Elindult a kávé.</strong> Megfordult, hogy nézze, de hirtelen émelyegni kezdett és olyan hányingere támadt, hogy ki kellett szaladnia. A wc fölé görnyedve öklendezett, de végül nem jött semmi.</p> <p>-Mi a fene….</p> <p>-Jól vagy Szívem?- kérdezte a férje , miközben az ajtóra tette a kezét</p> <p>-Persze, semmi baj! <strong>Csak rossz a gyomrom.</strong> Mindjárt jövök…</p> <p>Egész délelőtt émelygett. A melle meg annyira fájt, hogy alig bírt koncentrálni.</p> <p>Kiment az utolsó beteg, a Doktornő vette le a köpenyét.</p> <p>-Nem voltam ma nagy hasznodra, mondta neki szinte suttogva. Ne haragudj rám!</p> <p>Megfordult az orvos és szelíden mondta: ne törődj vele. De nem vagy jól, látom, tudok segíteni?</p> <p>-Nagyon émelygek és fáj a mellem...</p> <p>-Tényleg? Kérdezett vissza, mint aki mindent tud.<em><strong> Mióta?</strong></em></p> <p>-Pár napja. Nem is tudom...Most tűnt fel.. Már nem álmodok az égő műanyag babával sem.</p> <p>Kis szünet után csak megkérdezte:</p> <p><strong>-Nem lehet, hogy terhes vagy?</strong></p> <p>Lesütötte a szemét és próbálta végig gondolni. Pár hete már biztos nem jött meg. Csak nem volt jól, nem is foglalkozott vele.</p> <p>-Akarod,hogy megnézzelek?</p> <p><strong>Csendben bólintott.</strong></p> <p>Hideg volt az ultrahang zselé és kényelmetlenül érezte magát, hogy orvos kolléga vizsgálta. De ő annyira természetesen viselkedett, hogy nem aztán neki is természetesnek tűnt. Közelebb hajolt a monitorhoz az orvos, tekert egy kicsit néhány gombon.</p> <p>-Látom már! Itt van valami. Majd felé fordította a monitor.</p> <p>Bambán nézhetett, mert felnevetett a Doktornő. <strong>Nyomtatott egy képet. Istenem-csúszott ki a száján. Az ott a feje, a karjai, a lábai. Ez meg mikor történt?</strong></p> <p>-Hány hetes vagyok?</p> <p>-Nagyjából olyan 14-15 hetes. Nem túl szemérmes a kis drága, látom a nemét, akarod tudni?</p> <p>-Igen!</p> <p><strong>-Kislány! Egy szép kislány!</strong></p> <p>Legszívesebben leugrott volna és táncra perdült volna.  Ó te jó ég! Egy kislány! Pont egy éve veszített el egy picit, igaz neki sosem volt szívhangja. Nem fejlődött tovább, a petezsák üres lett.</p> <p>Pont a rendelővel szemben volt egy bababolt, bement és vett egy nagyon rózsaszín rugdalódzót és egy kis kártyát. Becsomagoltatta a rugit, a kártya mellé tette az ultrahangos fotót, és a kártyára ráírta:</p> <p><strong>-Szia! Te vagy az apukám! Én vagyok a kislányod!</strong></p> <p><strong>Este finom vacsorát főzött és sejtelmesen mosolygott. A férje boldog volt, hogy végre jókedvűnek látja őt. Már majdnem 1 év telt el, hogy a felesége elvetélt és műteni is kellett. Azóta voltak rémálmai és nagyon bánatos volt. Talán végre elfelejti és élhetik tovább az életüket. Olyan jó lenne újra próbálkozni!</strong></p> <p>Még desszertet is készített, madártejet. Az volt a kedvence. Az első falat után a felesége elő vette a szépen csomagolt kis ajándékot. Letette a kanalat és el kezdte kicsomagolni. Vajon mi lehet ez?</p> <p>Ölébe esett a kártya és az ultrahangos fotó. Gyorsan átfutotta, majd felnézett. <strong>A felesége arca sugárzott az örömtől.</strong></p> <p>-Istenem, ez komoly? Nézett kérdőn. De hát csak egyszer voltunk együtt!</p> <p>-Igen. Kislányunk lesz! Elég volt az az egy! Isten így akarta!</p> <p><strong>Felugrott a férje és felkapta, körbe fordult vele a konyhában. Hangosan kacagtak.</strong></p> <p>Aznap éjjel hallotta, ahogy gőgicsélve szólongatja a baba, álmában. Elzárta a vizet, megtörölte a kezét és bement. <strong>Elhúzta a baldachint, és ott egy gyönyörű kislány feküdt.</strong> Várta a villámcsapást, de nem jött. A baba ránevetett és nyújtotta a kis pufi karjait, hogy vegye fel.</p> <p><strong>Ő érte nyúlt és magához ölelte. </strong><strong>Érezte azt a finom baba illatot.</strong></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich