1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p> </p> <p><strong><img class="size-medium wp-image-114 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/02/woman-face-2254765_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></strong></p> <p><strong>Szedte a lábát a lépcsőn</strong>, nem merte kettesével, mint régen, mert már nem volt ennyire biztos a mozgása. Nem is figyelt fel rá, hanem <strong>egyszer csak megtörtént.</strong>   Az épülettől szinte már szaladt.  Nagyon ritkán tudott időben eljönni az ambulanciáról, de most még a szokásosnál később.</p> <p>A férje már a harmadik sürgető üzenetet küldte neki, meg sem nézte, de<strong> már a pittyegésből tudta, hogy ő ír.</strong>  Teljesen felesleges volt üzennie, mindketten tudták. Ettől még nem fog fél órát nyerni, csak idegesebb lesz tőle. Mikor fellépett a padkára, rálépett egy kőre…nem figyelt. A táskájában kutatott a kocsi kulcs után. A kő viszont kigördült a lába alól és abban a pillanatban <strong>elveszítette az egyensúlyát.</strong> Próbált valamibe kapaszkodni, de reménytelen volt.A bal lábával becsúszott a kocsi alá, a jobb térde pedig <strong>a padkára csapódott.</strong> Nagy volt a lendület, érezte, ahogy a feje egyszer csak elindul, mintha a testétől független lenne, mint egy pattogó labda, és becsapódott a kocsiajtóba. Hallotta, ahogy a homloka, majd az álla is összeér az ajtóval. <strong>Próbált volna segítségért kiáltani, de addigra elvesztette az eszméletét.</strong></p> <p><strong>A távolból hallotta az EKG monitor hangját.</strong> Először azon gondolkodott, hogy az ébresztő lehet…Keresgélni kezdte a párnája alatt. De egyszerűen nem találta.</p> <p><strong>-A fene egye meg!-sziszegte a fogai között. Hol vagy már?!  </strong></p> <p>Aztán a semmiből, mint akibe belecsapott a villám, a jobb szemgödrébe belenyilallt valami <strong>hihetetlen fájdalom</strong>,majd a homloka irányába felkúszott és egészen a tarkójáig kisugárzott.  Oda is kapta a kezét, de érezte, hogy branül van a könyökhajlatában. Próbált körbe nézni, hol van, de alig látott, szinte csak árnyékokat és fényeket…Nagyon fájt a feje. Aztán öklendezni kezdett,, a gép riasztott.  A semmiből ott termett valaki és egy hány-tállal, és oda tartotta neki. Elvette a bal kezével és bele kapaszkodott. </p> <p><strong>Arra ébredt, hogy valaki nézi.</strong> A férje volt az, a hangját hallotta, de még mindig nem látott élesen. <strong>Minden remegett, hullámzott körülötte, még a <em>férje keskenyre szorított ajka is.</em></strong></p> <p><strong><span style="color: #003300">Mostanában egyre többször szorította keskenyre a száját.</span> Csíkszáj!! Csíkszáj…</strong>kedve lett volna gúnyolni. </p> <p>Ez is, mint a lépcsőzés, csak megtörtént. Nem vette észre, ezt sem, hogy mikor. <strong>De a férje egyre többet volt csíkszájú.</strong> Folyton sürgette, tette a megjegyzéseket. Kezdett semmi se elég jó lenni. <strong><em>Pedig még pár éve szuperlatívuszokban beszélt őróla.</em></strong> Büszke volt a feleségére, a gyerekeikre, az életükre. A finom ebédre, a gyönyörű kertre. A boldogságukra.</p> <p><em><strong>Nem vette észre, mikor lett kevesebb a dicséret.</strong> </em>Elmaradtak a bókok. A mentolos csoki, amit annyira szeretett és csak ritkán lehetett kapni.</p> <p>Egyre kevesebb lett a közös titok, a meghittség, a cinkos öröm. Már mindent kitalált,hogy ne kelljen otthon lennie.  Ha mégis otthon volt, a férje egyre arrogánsabban beszélt vele.</p> <p>Aztán az ő örökös jókedve és optimizmusa is alább hagyott. Már nem volt kedve annyit mosolyogni.<strong><em> Pedig 40 felett kell megalapozni, hogy szép ráncaim legyenek, jutott eszébe a nagyanyja intelme.</em></strong></p> <p>Ó a Mama…Visszagondolva, nem emlékezett olyanra ,hogy a nagyszülei a napi teendőkön kívül, bármiről is beszéltek volna.  Egyszer mesélte a Papa, hogy majdnem elváltak, de aztán mégsem. Mit szólt volna a falu?! <strong>Talán onnantól nem volt már miről beszélniük, hogy mégis együtt maradtak?!</strong></p> <p><strong>Beszélt, egyre csak beszélt  a férje csíkszája.</strong> Arról, hogy elmesélte, baleset érte, óriási ütést kapott a feje. Arról, hogy <strong>neki kellett ezért eljönni a munkából</strong> és összeszedni a gyerekeket. <strong><em>NEKI</em></strong> mert<strong> ő</strong> nem figyel a lába elé…</p> <p>Matatott a kezével és elérte a nővér hívót. Megnyomta. Hallotta, ahogy nyílik az ajtó: Mi a baj?</p> <p>Kidobatta a férjét. Neki fáj a feje, és <span style="color: #ff0000"><em><strong>elég</strong> </em></span>volt a szemrehányásokból. <strong>A csíkszájból.</strong></p> <p>Nem vette észre mikor, de többet nem akarta hallani a hangját. Nem akart többet magyarázkodni semmiért. </p> <p><strong> Ő csak szeretett volna újra tenni, a mosolygós ráncokért.</strong></p> <p> </p>richhttps://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/02/woman-face-2254765_960_720-150x150.jpg150150