1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p>A pad</p> <p><img class="size-medium wp-image-105 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/01/bench-1190768_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p><strong>-Hát te most nevetsz vagy sírsz?!</strong> –kérdezte a férfi a feleségét.</p> <p>-Nem is tudom…mondta a könnyein át, nevetve- végre a mienk, elhiszed ezt Jóska?</p> <p>Értette ő a felesége állapotát. Több mint 15 éve gyűjtögettek, a szülei házában éltek eddig,a   kisszobájában laktak a 2 gyerekkel. Ennyi időbe telett, mire ezt a földet a házzal a falu szélén meg tudták venni. Igaz öreg ház volt, alapja se nagyon, de állt. <strong>Végre a sajátjukat szépítik.</strong> Anyjáékat az Isten áldja, de már nagyon jó lesz, hogy a maguk életét élhetik.</p> <p>A két gyerek is kacagva szaladt az apja körül, az egyik 7 másik épphogy 5 éves volt. Sokáig kellett rájuk várni, talán a közös lak hátráltatta a jövetelüket. Már sose derül ki.</p> <p>Bepakolták a kocsi holmit, a lovat kikötötte, és kézen fogva végi sétáltak a portán. Este megszámolták a sarkokat és boldogan hajtották álomra a fejüket.</p> <p><strong>Jóska egyik nap az egyik ólból előhúzott egy 2 személyes kis padot</strong>, fel volt dobva a gerendára, alig érte el. Leseperte. Jó állapotban volt, nem ette szét az idő, nem érte a víz.</p> <p>Kitette a ház elé, hogy lássa az ő édes felesége, mikor jön haza az orvostól. Oda ment, émelygett a gyomra mostanában. Aggódott, hát beküldte.</p> <p>Már messziről hallotta Erzsike hangját, nevét szólongatva szaladt a házhoz. Kiszaladt elébe és a padnál összefutottak. Szeretettel nézett a padra, a férjére, majd a kezét fogva lehúzta a padra.</p> <p>-Baj van kedves?- kérdezte, miközben a felesége arcát fürkészte, holtsápadtan.</p> <p>-Baj az nincs! Lágyult el az arca, nagy hírem van Jóska! <strong>Gyermekünk lesz!</strong></p> <p>Hirtelen fel sem fogta, csak nézett rá, dermedten.</p> <p>-Jóska, nincs baj, gyerekünk fog születni!- ismételte - mire a férje megértette! Sírva-nevetve borultak össze. Akkor értek ki a fiúk, hallották a szüleik örömét, hát kihozta őket a kíváncsiság. <strong>Táncolva ugráltak körbe, mikor meg tudták, hogy testvérkéjük fog születni.</strong></p> <p><strong>Következő tavasszal a kendőbe csavart kisleánnyal ült ki a padra.</strong> Gyönyörű volt, piros-pozsgás, majdnem 4 kilóval született, a csodájára jártak. Akkoriban kisebb babák születtek, pláne lányban. Jóska nagyon büszke volt rá, a fiúk pedig versengtek, ki segítsen az anyjának mosdatni.  Csukott szemmel ült a padon, lehunyta a szemét és csendben imádkozott. Dicsőítette az urat, hogy ilyen boldogság érte őket, vénségükre babázhatnak. Benne voltak a korban, Jóska 45 volt, ő meg most töltötte a 40-et. Ő már nem is merte gondolni, hogy lesz egy kisleányuk is. De úgy látszik, az új ház okozta boldogság, meg hozta őt is.<strong> Hálával köszönete meg mindennap.</strong></p> <p><strong>Haladtak a hónapok</strong>, Jóska a szomszédokkal összefogva kijavította és bővítette az ólakat, lettek lábasjószágok. A gyümölcsfák meghálálták a tél végi metszést, rengeteget termett minden. Erzsike paradicsomjai meg világgá szaladtak, alig győzte befőzni. <strong>Hiába kérdezték, nem tudta megmondani mi a titka.</strong> Ha csak az nem, hogy mindennap megdicsérte őket és megköszönte, hogy ilyen szépen teremnek. Jóska mindig mosolygott rajta, mikor hallotta.<strong> Olyan kedves volt a felesége, hogy még a növényeknek is jutott belőle.</strong></p> <p><strong>Következő nyáron már a 3 kisgyerek ette az első görögdinnyét</strong>. Ragadt a kis pofijuk, a könyökükön folyt le a lé. A magokat messzire elköpték. A kicsinek még nem sikerült, pedig nagyon próbálták neki megtanítani.</p> <p>-Na, Juliska, majd ha leér a lábad a padról, akkor sikerülni fog!- nevette a két fiú.</p> <p><strong>Igazuk lett.</strong> Még két nyár telt el és az ő lábai is leértek. Igaz akkor sem köpködte el a magokat, mert hát azt csak a fiúk csinálják. Még fel is húzta az orrát, miközben mondta. Annyira nevették. Olyan kényes tudott lenni.</p> <p><strong> Épp kint ültek a padon, mikor lélekszakadva jött a Feri, jöjjön a Jóska gyorsan, nagy a baj. Az anyja rosszul lett.</strong></p> <p> </p> <p><strong>A temetés után</strong> Jóska nagyon mélabús lett. Sokat ült a padon, nézett ki messzire és nem lehetett tudni, merre járnak a gondolatai. Erzsike az ajtóból nézte, nem akarta zavarni, de aztán egyszer csak kiment.<strong> Leült mellé.</strong> Csak nyújtotta a kezét. Jóska nem nézett rá, de megfogta a kezét. Nézte és megsimogatta az  ujjait. Hogy lehet egy asszonynak ilyen pici kis keze?! - gondolta. Magához ölelte az asszonyt, majd kitört belőle a sírás. Nem lehetett hallani, csak a válla emelkedéséből tudta. megölelte és így ültek a padon, még sokáig.</p> <p><strong>Következő nyáron építkeztek kalákába.</strong> Jött mindenki segíteni. Muszáj volt a kis házat bővíteni, nagyon nőttek a gyerekek, a legnagyobb fiú már kacsingatott egy-egy szép kisleányra. Ennyi szorgos kézzel, munka után, pár hét alatt felkerült a tető is. Erzsike főzött rájuk, szerettek jönni a férfiak, nagyon értette a főzést…</p> <p>Nemsokára megállt a pad előtt a nagyfiúk, morzsolgatta a kalapját és nagyon komoly arcot vágott. Mindketten sejtették, hogy mi fog következni, de nem akarták elrontani a percet.</p> <p><strong>-Édesanyám, édesapám, én megnősülök! Szeretem a Katit, ő is engem, a szüleit ma megkérdezném, ha bele egyeznek!</strong></p> <p>Ugrottak fel a padról, az apja megveregette a vállát, áldásukat adta rájuk, az anyja csak sírt örömében és bő gyermekáldást kívánt nekik! Ment is a fiú délután, az anyja szedte virágcsokorral megkérni a Kati kezét. <strong> Örömmel adták neki,</strong> ismerték őket, dolgos, szelíd  ember lett belőle, mint az apjából.</p> <p>Este átjöttek az örömszülők megbeszélni a kézfogó részleteit. Jövő tavasszal tartanák, addigra meg lehet szervezni. Mikor a fiatalok kimentek a padra sutyorogni, a férfiak komolyan beszéltek. Mindkét család takarékosan élt, jó termések voltak, szerette őket az Úr, volt spórolt pénzük. <strong>Vesznek egy kis házat, nagy telekkel, legyen hol megkezdeniük az életüket.</strong> De ne szóljatok róla nekik, körbe kérdek a faluba, mintha Anti mondott volna eladót a szőlőhegyen…Így is tettek. Megvették a házat, nem szóltak róla. Az asszonyok és a férjeik titokban jártak ki rendbe tenni.</p> <p><strong>Jóska pedig összerakott egy padot Pistával a fiataloknak, hogy  legyen hol  megbeszélni az életük fontosabb pillanatait.</strong></p>richhttps://odietamo.cafeblog.hu/files/2019/01/bench-1190768_960_720-150x150.jpg150150