Menekülés

1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/Menekülés<img class="alignnone size-medium wp-image-96" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/12/stop-children-suicide-2780142_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /> Arra riadt, hogy a férje üvöltve rugdossa a bejárati ajtót. -Engedj be te kuuuurvaaa!- ordibálta elkent hangon és nagyon dühösen. Részeg volt. Megint. Sejtette, mikor nem ért haza a munkából délután, hogy megint inni ment. A kisfia hang nélkül zokogott és ölelte a nyakát. Annyira félt, hogy bepisilt. Még jó hogy volt egy törülköző alatta, gyorsan kirántotta és a pisis pizsama nadrágot is bele csavarta. Nyúlt a telefonért és a rendőrséget tárcsázta. Gyorsan , reszketve elmondta, hogy a férje részegen az ajtót rugdossa és félnek, ha bejut, még megöli őket, könyörgött, hogy küldjenek ki valakit. Közben a férje egyre erősebben tépte az ajtót, de szerencsére nem bírt bejönni. Hallotta mikor megérkezett a járőr kocsi. Kettesével szedte a rendőr a lépcsőfokokat, a társa alig bírta követni. Meghallotta a férje az érkezőket, megfordult és mire felért a járőr, már ütött is felé. Alig bírták ketten leteperni. A fél ház az ajtó mögül hallgatta, ahogy a férfi magából kikelve ordított. Jött erősítés, meg egy mentő, végül néhány férfi is kijött a szomszédok közül, kellett 8 ember hozzá, hogy levigyék. A nő szorosan magához szorította a fiát és amennyire tudta, befogta a füleit, hogy ne nagyon hallja az egészet. Próbált nem sírni, de a könnyei engedély nélkül is potyogtak. Mikor 5 éve elvette, ő volt a legboldogabb asszony a világon. A férje jóképű volt, okos és jól szituált. Minden barátnője kicsit irigykedett rá. Volt, aki azt sutyorogta a háta mögött, találhatott volna szebbet őnála, a szürke kis egérnél. Csodás első év volt, rengeteget utaztak, hihetetlen népszerűek voltak a baráti körükben. Mikor a terhességi tesztje 2 csíkos lett, a férje ölbe kapta és forgatta körbe a szobába és összecsókolta. Nagyon büszke volt, mikor kiderült, hogy kisfiút várnak. A tenyerén hordozta, minden kívánságát leste. Még őszibarackot is szerzett, mikor azt kívánta meg, pedig február volt. Mikor hazavitték a kicsit, ültek a kiságy előtt és összeölelkezve nézték, ahogy alszik. A szívük túlcsordult az örömtől. Nehéz hetek jöttek. A kisfiú has fájós volt, rengeteget sírt. A férfi eleinte türelmes volt, sokat dajkálta, hogy segítsen a feleségének, aztán egyre dühösebb lett. Egyre később járt haza, mikor kérdezte merre járt, egyre agresszívabban ordibálta, hogy semmi köze hozzá, dajkálja a kölykét, azzal foglalkozzon! Rengeteg sírt. Nem volt ereje rendben tartani a lakást, se magát. A gyereket még ellátta, de már egyre jobban a nehezére esett. Aztán mikor félrészegen hazajött egyik este a férje, látta a szemében, hogy valami történt. Sikítva próbált előle kitérni és bemenekülni a fürdőszobába, de az utolsó pillanatban elkapta a haját és visszarántotta a földre. Ütötte verte ököllel a fejt, majd felegyenesedve rugdosni kezdte. Akkor kezdett el sírni a fiuk, sarkon fordult és neki indult. Az asszony érezte, hogy ha most ne álltja meg, oda lesz a fiuk. Utána nyúlt, elkapta a bokáját és amennyire bírta, húzta vissza. A férfi a saját lendületétől elesett és beverte a fejét. Egy pillanatra annyira szédült, hogy nem bírt felállni. Ő gyorsan felugrott és kikapta a gyereket a kiságyból és szaladt ki az ajtón. A kulcs kívülről még benne volt, ráfordította. Akkor jött fel az egyik szomszédjuk, felsikított a látványtól. Az arca felismerhetetlenre dagadt, a taknya és a könnye keveredett a vérével. A kicsi is sírt, az anyja vére az ő arcát is összekente, nem is lehetett hirtelen eldönteni, hogy ő is megsérült-e. A rendőrségről küldtek ki valakit, aki a részletekről kérdezte a kórházban. Szenvtelenül mesélte, mintha ez az egész borzalom nem is vele történt volna meg. Éjszaka pedig sírt a karjaiban a kisfiával. Úristen, hogy történhetett ez meg? Másnap a férje megjelent a kórházban. Nem engedték be hozzájuk. Udvariasan viselkedett, egy táskában hozott pár váltás ruhát az asszonynak, és a gyereknek, némi pénzt és az irataikat, a mobilját . A nővér hozta be mikor már elment a férfi. Nem volt hova mennie. A szülei nem éltek, a barátai már elkoptak. Testvére meg nem volt. Pénze annyi volt, hogy kivett egy szobát egy hostelben néhány napra a fiával. Elsírta minden könnyét. Csak ölelte a fiát és bámult maga elé. Most mi lesz? Akkor szólalt meg a telefonja. A férje hívta. Nézte a nevét, de nem nyúlt a telefonért. Reggelig 19-szer hívta. Nagyjából 40 sms-t küldött. Megígérte, hogy soha többé nem bántja, csodás életük lesz, esedezett, hogy bocsásson meg neki. Nagyon szereti, őt is meg a fiukat is….menjenek haza, beszéljék meg. A 3. éjszaka után nem volt több pénze, csak annyira, hogy taxiba üljenek és haza menjenek. A férje otthon volt és várta őket. Zokogva térdelt az asszony elé és könyörgött, hogy bocsásson meg neki, nem érti mi ütött belé. Elhitte. El akarta hinni, hogy ez soha többé nem ismétlődik meg. Eleinte minden szép és jó volt megint. A férje a tenyerén hordozta újra, mint amikor terhes volt. Felvette egy takarítónőt, egyik délután átvállalta a gyereket, kiderült, hogy bejelentette fodrászhoz és kozmetikushoz. Mikor haza ért, megszépülve, a férje el volt ragadtatva. Azon az éjszakán lett terhes újra. Mikor újra a 2 csíkos teszt fölött ült, már nem tudott annyira örülni. Úrrá lett rajta a félelem. Megint kezdődik elölről? Nem merte, nem akarta elmondani a férjének. Egyszerűen időt akart adni magának, hogy tisztábban lásson. Aznap későn jött a férje. Arra ébredt, hogy rugdossa az ajtót… Az ajtó mögül próbálta csitítani. Mikor a férje elcsendesült, kinyitotta az ajtót, hogy be engedje. Akkor verte meg másodszor. Aztán már nem számolta. Csak védte a hasát és a benne növekvő kis életet. Próbált segítséget kérni de aztán rá ijesztettek, hogy el vehetik tőle a gyereket, ha nem biztonságos a környezet, ahelyett,hogy valós segítséget kapna. Hát többet nem ment senkihez. Aznap este megint rugdosta az ajtót, akkor hívta ki a rendőrséget. Mikor elvitték, csak arra bírt gondolni, hogy nincsenek biztonságban. El kell innen menniük. Nem talált otthon a szokásos helyen semmi pénzt. Nagy nehezen megtalálta a férje belépési kódjait az internet bankhoz. Remegette a keze, miközben próbált belépni. Remélem, nem engedik ki egyhamar. Nem akart hinni a szemének. Alig volt a számláján pénz, pedig jól keresett és meglehetősen vissza fogottan költött mostanában. Vajon hol lehet a pénze? Belépett a férje email fiókjába, feltűnően gondosan válogatott leveleket talált. Akkor látta meg, hogy a kukában ott egy levél. Valószínűleg elfelejtette kitörölni. Megnyitotta. Egy nőnek szólt a levél, amiben ígéretet tett, hogy hamarosan lezárja a házasságát, tartson ki, hamarosan együtt fognak élni, csak legyen még egy kis türelme. Nevetnie kellett. Ez az ember becsajozott. Hát vigye ez a nő! El kezdte a bankokat megnyitni, hátha valahová mentett le a férje jelszavakat és titokban máshol tartja a pénzét. Aztán egyszercsak bingóóóó….Belépett.. -Most meg vagy! –mondta ki félhangosan, mikor meglátta az egyenleget. A felét azzal a lendülettel átutalta magának. Gyorsnak kell lennie. Elvett egy nagy táskát, belepakolta a gyereknek meg magának a legszükségesebb holmikat, az összes iratukat és a bizonyítványait. Gyógyszereket. Szinte álmában öltöztette fel a fiát és hívott taxit. A taxis megállt egy automatánál, amennyit engedett, annyit levett és elment a hostelba. Megismerte a recepciós, de nem szólt róla. Segített felcipekedni a szobába és nem fogadott el érte borravalót. A gyerek az anyja karjaiban aludt, alig bírta el az utolsó métereken. Nem tudott aludni. Nézte a plafont és a hostel mellett járó autók fényeit. Most mihez kezdjen? Reggel elmentek a bankba és kivette az összes pénzt. Nem akarta, hogy nyoma legyen, merre tartanak. Összecsomagolt és kimentek a vonat állomásra. Egy kisvárosra esett a választása, soha nem járt még ott, talán a férje sem fogja ott keresni. Új életet kezdenek. Sikerülni fog. Sikerülnie kell!A vonaton a hasára tette ösztönösen a kezét és megsimogatta. Saját magát is meglepte a mozdulat. Nem volt tudatos. Ne félj kincsem, kitalálom én, hogy legyen, csak érjünk oda, majd szorosabban ölelte a kicsi fiát.….richhttps://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/12/stop-children-suicide-2780142_960_720-150x150.jpg150150