1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p><img class="size-medium wp-image-90 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/12/box-2953722_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p> </p> <p><strong>Kezében az egyetemi jegyzettel ült</strong> az ágy szélén és próbált tanulni. Szerves kémia.  Muszáj lenne valahogy a fejbe szállnia, nincs pénze utóvizsga díjra. </p> <p><strong>Kicsi fia épp aludt. Nézte. Istenem, de szép!</strong> Nemrég vágta le a haját, végre kisfiús frizurája lett, bár ő azért nagyon szerette a vidáman kunkorodó kis kócfejét is.  Vajon mit álmodhat? Nézte, mert valamit motyogott a pici és kicsit nevetett is. <strong> Legalább ő gondtalan.</strong></p> <p>Nem fogja észrevenni, hogy <strong>elmarad a Karácsony.</strong> Kicsi még. Nincs másfél éves sem.  Hiába várta, hogy jelentkezik a volt férje, hogy a valamennyi gyerektartást, nem jelentkezett. Hiába hívta, nem vette fel. </p> <p>Mondjuk nem lepte meg…szokása volt akkoriban.</p> <p><strong>Olyan jó lenne legalább a kicsinek venni valamit.</strong> …Mennyi pénze lehet vajon?</p> <p>Melyik is volt az a történet? Úgy megmaradt benne: „Jól rendelték az Istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.” Nem tudott többet felidézni. Lábujjhegyen odalopakodott a számítógéphez.  Talán még nem kapcsolták le a netet. Beírta ezt a mondatot.</p> <p>Móricz Zsigmond:Hét krajcár…Ezt dobta ki. Megnyitotta… „Jól rendelték az Istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.” Elmosolyodott.</p> <p>Mikor gyerek volt, gyakran kutatott az anyja az aprók után. <em>Mondjuk neki italra kellett.</em></p> <p>„Milyen kár- mondta-, hogy asztalunk nincsen. Ha arra borítottuk volna  ki, nagyobb lett vóna a tisztesség, akkor lett vóna  alatta.”</p> <p>Tisztesség? A mai világban? Ugyan már…gondolta magában.  Ha lenne benne tisztesség, biztos eszébe jutna a kicsi gyerekük. <strong>Pedig megígérte, hogy segít. <em>Hogy csak őt hagyja el, nem a gyermekét.</em></strong> Üres szavak…Elindult egy könnycsepp az arcán. Ó a fenébe—törölte meg ökölbe szorított kézzel.</p> <p>Lábujjhegyen el kezdett keresgélni. Mint az az édesanya Móricz történetben. Lennie kell…</p> <p>Keveset talált. 178 ft. Elég lesz 4  zsemlére meg egy kis párizsira.  Kordult egyet a gyomra. Hiába mondta a magáét, ha lett volna mit, akkor sem tudott volna enni.</p> <p>Leült egy székre…Kezében az apró, hirtelen nehéz lett. A combja megtartotta.</p> <p>-Jaj, Istenem, mi lesz most! <strong>Nézett fel a plafonra, mintha azt várná, hogy az Úristen mond neki valami bátorítót.  De nem jött válasz.</strong></p> <p>A másik széken a 3 póló. Egyben vette le a kicsiről. Ezt adta rá, vékony volt a kabátkája, a pulóver már nem ment át a fején, másik meg nem volt. 2 takaróval tekerte körbe a babakocsiban, hogy ne fázzon. A saját sálját tekerte a kis nyakára, vicces volt, hogy csak a<strong> szeme látszott ki meg a piros orra hegye.</strong> Nagyot nevetett rajta, az meg visszanevetett. <strong><em>Milyen jó neki, hogy nem érti.</em></strong></p> <p>Halkan kopogtak. Gyorsan zsebre vágta a pénzt és ment az ajtóhoz. Ott állt a szomszéd férfi egy nagy szatyorral.</p> <p>-Szia! Köszönt neki. Mi újság?</p> <p> Férfi nagy levegőt vett és sorolta. Kapta ezt a nagy pulykát a munkahelyén, ajándéknak, de ő életében nem sütött még csirkét se, amúgy is sok lenne egymagának. Megkérhetné, hogy<strong> süsse meg és elosztják?</strong> Hozott krumplit is, mert azt mondták, azt kell alá karikázni, de ha ő másképp tudja, akkor csinálja úgy, ő aztán tényleg nem ért hozzá. Nézett rá esdeklőn. Nagyot nevetett az esetlen könyörgésen, mint Móricz Soós anyukája. …<strong>”aki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a könny csorgott a végén a szeméből”</strong></p> <p>-Persze, úgy sincs most dolgon. Nevetett… Átvette a szatyrot. Majd szólok, ha kész, sok idő kell neki!</p> <p>Felkelt a kicsi. Hozta a kis sámliját és míg mosta az irdatlan nagy madarat, kapaszkodott a mosogató szélébe és mondogatta: „Táááártány” Nevettek.</p> <p><strong>-Nem sárkány angyalom, hanem pulyka!</strong></p> <p>Épp bepasszírozta a „sárkányt” a sütőbe, mikor kopogtak. Mindketten rohantak, versenyezve, kacagva. Egy nagy fenyőfát látott csak. A szomszédasszony könyöke lógott csak ki. –Bocs, hogy zavarok, vettél már fát?! Az iskolában leszedették velem takarításkor, mert mire jönnek vissza a téli szünetről, már úgyis lepotyog. Nekünk már van, de nem volt szívem kidobni. Csak 3 napot állt a teremben. A talpat majd vissza kell vinnem, de ráér.</p> <p>-Nincs még fám, nem tudtam még venni -  szabadkozott zavartan. Na, akkor ne állj ott, gyere, segíts! Bevitték a nagyszobába.<strong> Olyan szabályos fa volt, mintha Michalengelo festette volna.</strong></p> <p> -Bocs, mennem kell , örülök,hogy nem vész kárba és már csapódott is a bejárati ajtó. Mögüle még hallotta, hogy Boldog Karácsonyt!</p> <p>10 perc múlva jött a postás. Hozott egy nagy dobozt, alig bírta el. Vidékről küldte egy anyuka, nagy nehezen kiderítette titokban a címüket és pont megérkezett Szenteste délelőttjén. Micsoda időzítés.  Oda adott egy százast a zsebéből. </p> <p><strong>Sírva-nevetve bontották ki.</strong> Téli ruhák, mind nagyon szép, csak egy fiúcska hordta eddig. Ruhák között tartós élelmiszer,mosószer, tusfürdő és egy hatalmas nagy műanyag markoló. A fia nem látta, gyorsan rádobott egy ruhát, végül elterelte a figyelmét és bezárta a dobozt. Feltette a szekrény tetejére.</p> <p>Délután 4-re sült meg a pulyka és a krumpli. Közben szólt a szomszéd telefonon, hogy megy el az édesanyjához, majd reggel találkoznak, vegye el a felét, egyenek nyugodtan.  Kettévágta a pulykát a bontó ollóval és a melléből szeleteket vágott a kicsinek. Édes  szíve, ott állt a kis partedlijával és nézett nagy barna szemekkel elbűvölten. Rengeteget ettek, majd kipukkadtak. Mégis alig hiányzott a husiból…Alig bírta a hűtőbe berakni, mikor kihűlt.</p> <p>Játszottak, autókat tologattak. Később engedett a kádba vizet, nagy habot csinált. A fia kacagva fújta , ő meg kakastaréjt csinált neki belőle. <strong>Annyit puszilgatta, hogy ő is csurom víz lett a végére.</strong></p> <p><strong>Éjjel egy verseny autót csinált a dobozból.</strong> Megfestette a lámpáit, kerekét, ajtót rá. Még visszapillantót is csinált egy cipős doboz elemeiből. A markolót pedig sikerült bele tenni a robotgép dobozába és becsomagolta. Igaz 3 féle csomagolóval, mert nem volt rá elég, ami otthon volt. Elégedett volt a végeredménnyel. Elő vette a díszeket, az izzósort, és feldíszítette a fát. A mikulás csomagokban volt néhány szaloncukor, azokat felkötözte. Nagyon szép lett. <strong>Nem hiába, ilyen gyönyörű fát csak megkoronáz a díszítés.</strong></p> <p>Már hajnalodott mikor lefeküdt. Nem jött álom a szemére. Nézett fel a sötétben az ég felé és halkan annyit suttogott:</p> <p><strong>-Köszönöm, Istenem!</strong></p> <p>Reggel arra ébredt, hogy a kisfia tapsolva kacag és rohan a fához….</p>richhttps://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/12/box-2953722_960_720-150x150.jpg150150