1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p> </p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-86 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/12/coffee-2439897_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></p> <p><strong>Épp itta a kávéját.</strong> A férje elvitte a fiukat oviba, így végre csendben üldögélhetett. Szerette a csendes reggeleket, de ritkán voltak azok.</p> <p> Ha mégis, az olyan volt, mint egy ajándék.</p> <p>Bekapcsolta a laptopot, míg töltött be, addig elolvasott egy félbe hagyott cikket. Egy családról szólt, átjött a pár boldogsága és a jövőbe vetett hite.</p> <p>Végre betöltött a gép, kinyitotta az e-maljait, és elindította a facebookot. Felállt közben és töltött még egy bögre kávét. Épp háttal állt, amikor hallotta, hogy valaki ráírt. Odament és leült.</p> <p><strong>Akkor látta meg a nevet.</strong></p> <p>Egy pillanatra ledermedt, majd egy furcsa, ájulás-szerű érzés lett úrrá rajta.</p> <p><strong>A régi szerelme volt az. 20 éve nem hallott felőle.</strong></p> <p>Reszketett a keze. Nyúlt az egérért, hogy megnyissa, de végül leejtette a kezét az ölébe.</p> <p>Vajon mit akarhat? Hogy találta meg? Miért most?</p> <p><strong>Pont tegnap gondolt rá.</strong> 20 éve, ezen a napon ismerte meg.</p> <p>Nagy lendülettel lépett be az ajtón az irodába, ahol dolgozott. Egy jól menő belvárosi iroda volt. Épp ebédet hozott az ügyvédnőnek és magának, de a gondolatai már a délutáni szerződéskötés körül jártak. A lendülettől majdnem elvesztette az egyensúlyát, a tárgyaló asztal fogta meg. </p> <p><strong>Akkor látta meg ŐT.</strong> Nála egy pár évvel idősebb férfi volt, az asztalon előtte sok-sok papír. Magas, szikár alkatú volt, nagy barna szemmel és divatosra nyírt, barna hajjal. A szemüvege is nagyon jó szabású volt, biztos volt benne, hogy drága lehetett.</p> <p>Felugrott a férfi, 2 lépésből ott termett és segített elvenni a szatyrokat majd letette az asztalra. Zavartan próbálta magát a nő kicsit összeszedni, amikor kilépett a főnöknője:</p> <p>-Megjöttél? Pont jókor!Bemutatom neked az urat:<strong> T.Kovács Albert.</strong> Ő a befektetője az Ilka utcai ingatlannak.</p> <p>Egymás szemébe néztek, nyújtotta a kezét kézfogásra. Amikor összeért a kezük, mindketten alig láthatóan megborzongtak. Elnézést, biztos a szatyor töltött fel-kapta el a kezét. Nem akartam megrázni. <strong>Elnézően mosolygott rá a férfi.</strong></p> <p>-Semmi gond! –mondta, majd leült.</p> <p>A délután rendben zajlott, sikeres tárgyalás volt. <em>De többször összenéztek.</em></p> <p>-Annyira jóképű és annyira szép a tartása!- áradozott este a lakótársának.</p> <p> A lány érdeklődve hallgatta. Már jó ideje nem volt senki, akire felfigyelt volna a barátnője. Az utóbbi időben, egyre többször mondta is neki, jó lenne, ha találna valakit, mert a végén még vénlány marad. Nagyokat nevettek rajta.</p> <p>Eltelt másfél hét, amikor szólt a főnöke, hogy menjen ki a Róna utcába, oda fog menni majd T.Kovács úr is. Fel kell írni az óra állásokat.</p> <p><strong>Végig nézett magán.</strong> Még jó, hogy ma a szép cipőjében jött. Megigazította a sminkjét és megfésülködött. A főnöke mosolygott az előkészületeken. Észrevette a 2 fiatal között a pillantásokat. <strong>Titokban drukkolt nekik.</strong></p> <p>Állt a ház előtt, ott volt megbeszélve a találka. Kicsit késett a férfi, pedig nem volt szokása, de bele keveredett egy hatalmas dugóba.  Aztán meg alig talált parkolóhelyet. Szinte futva érkezett a házhoz.</p> <p>-Szia! Nyújtotta neki a lány a kezét. Eddig magázódtak. A férfi lágyan ismételte a köszöntést.</p> <p><em><strong>A tekintetükben ott volt a várakozás és a viszontlátás izgalma. Nem tudta már félre érteni, egyértelműen elindult valami közöttük, és már nem lehetett megállítani.</strong></em></p> <p>Hetekig dolgoztak együtt, szervezték és felügyelték az egyik lakás felújítását. Volt elég baj, hogy a burkoló nem jött, hol a festő. Utolsó nap pedig a takarítónő.</p> <p>-Nem veszi fel?-kérdezte Albert</p> <p>-Már ki is kapcsolta, csak a hangposta jelentkezik-mondta belefáradva.</p> <p>-Tudod mit, majd én megcsinálom! Ajánlotta fel, jobb ötlete nem lévén.</p> <p>-Akkor viszont én is maradok veled, és el kezdte felhajtani az ingujját.</p> <p>Rengeteget nevettek. Rengeteget dolgoztak. A festéket alig bírták levakarni az ablaküvegről. Ezen is nevettek de nagyon.</p> <p>Már rájuk sötétedett, mikor elkészültek.</p> <p><strong>-Hazaviszlek</strong>-mondta Albert.</p> <p>-Azt megköszönném, még sem mehetek ennyire piszkosan villamossal.</p> <p>Negyed óra múlva értek a lány háza elé.</p> <p>-Nem vagy éhes? –kérdezte a férfitól</p> <p>-Dehogynem-mondta határozottan.</p> <p>-Főztem tegnap, jut neked is, ha elfogadod. Le is tudsz zuhanyozni, neked is biztosan jól esne.</p> <p>Nem ellenkezett. Lezárta a kocsit és elindultak a lifthez.</p> <p>A lakótársa épp a nappaliban nevetgélt a fiújával, mikor haza értek.</p> <p>-Bocs, hogy nem szóltam, de jött Albert is.</p> <p>A lány szája tátva maradt, de aztán próbálta leplezni a meglepettségét.</p> <p>Bemutatkoztak egymásnak. Épp indulni akartak az esti Duna-parti utcabálra.</p> <p>-Jöttök ti is?</p> <p>-Nem, köszi, fáradtak vagyunk, eszünk és aztán vége a napnak.</p> <p>Gyorsan szedelőzködtek és el is indultak pár perc múlva.</p> <p><em><strong>Kettesben maradtak.</strong></em></p> <p>Keresett egy törülközőt és oda adta a férfinak. Megmutatta mit hol talál majd kijött a fürdőszobából. Megmosta a kezét és kivette a hűtőből a vacsorához valókat és kiszedte 2 tányérra. Mikor Albert kijött, ő ment be zuhanyozni.</p> <p>Vizes haját törölgetve jött ki egy hosszabb pólóban és rövidnadrágban. A férfi nyelt egyet. Elbűvölten nézte a mozdulatait.</p> <p><em><strong>Egymás mellé ültek a kanapén, de a tányérért már nem nyúltak. Több hétnyi izgalommal teli várakozás után, összeborultak és egy csókban forrtak össze.</strong></em></p> <p>Hajnalban érkezett haza a lakótársa, akkor már ölelkezve aludtak.</p> <p>Hihetetlen hetek jöttek. Szinte minden nap találkoztak. Rengeteget dolgoztak és rengeteget szerelmeskedtek. Azt érezte, hogy annyira boldog, hogy szétszakad a lelke tőle.<strong> Szerelmes volt, és azt érezte a fiú is az.</strong> Tökéletesen kiegészítették egymást.</p> <p><strong>Egyik este gondterhelten jött Albert.</strong> Próbálta felvidítani, megtudni mi bántja de nem válaszolt. Zavarta a lány érintése és nemsokára elnézést kérve, gyorsan távozott.</p> <p>Másnap nem vette fel a telefont. Pedig sokszor hívta. Küldött sms-t is…nem jött válasz. Rettenetesen félt, hogy nagyon nagy a baj. Napokig hiába hívta mire egyszer aztán felvette.</p> <p>-Úristen, jól vagy? –hisztérikus zokogó hangon kérdezte.</p> <p>-Ne haragudj, nem tudok most beszélni, majd kereslek –és azzal letette</p> <p> </p> <p><strong>Napokig ki sem mozdult a lakásból. Végig pörgette az este eseményeit. Nem tudott rájönni mi lehet a baj. Mondott volna valamit? Tett valamit? Mi lelte vajon?</strong></p> <p>Nem hívta fel többet. Várt és várt…Nem jött hír. Az ügyvédnő is értetlenül állt az eset mögött. Az ügyvédjén keresztül felszámolta  a maradék néhány közös ügyet és többet nem látta.</p> <p><strong><em>Nagyon megviselte ez a hirtelen szakítás. Legalább valamit mondott volna. Sokszor sírva ébredt álmából, a nevét kiáltva.  Egy ideig sem dolgozni, sem enni nem tudott.</em></strong></p> <p> </p> <p><strong>Hónapok teltek el</strong>. Épp egy ingatlanhoz ment ki, felmérni, amikor egy rég nem látott ismerősbe futott. Egy közvetítő üzletkötője volt. Nagyon örültek egymásnak, körbe puszilták egymást.</p> <p>Nemsokára jön a tulajdonos, lehet, ismered az Albertet!</p> <p>Albert…ritka név…</p> <p>-Talán a T.Kovács Albert?</p> <p><strong>-Igen, ő…jönnek a feleségével. Nemsokára szül, ezért adják el, közelebb akarnak lenni a nagyihoz.</strong></p> <p>Érezte, ahogy kimegy az erő a lábából. Megfordult vele a világ, próbált nem elájulni. Hányingere lett és leverte a víz.</p> <p>-Jól vagy? –kérdezte aggódva.</p> <p>-Nem…el kell mennem…</p> <p>Azzal a lendülettel sarkon fordult, beült a kocsiba. Döbbenten állt ott a nő, de elhajtott.</p> <p> </p> <p><strong>Ült a laptop előtt, villogott az üzenet a nevével. Mit akarhat? Miért most? Hol volt eddig?</strong></p> <p>Miért nem mondta meg, hogy nős és a feleségét választja és nem őt? Miért kellett úgy eltűnnie, őt otthagyva a mérhetetlen fájdalmával?? Miért? Miért???</p> <p>Hallotta, ahogy a férje beteszi a kulcsot a zárba. Egy mozdulattal bezárta az ablakot, olvasás nélkül és letiltotta.</p> <p>Túl késő. Már nem akarja tudni. Nem akar felőle hallani….</p> <p>Felnézett mosolyogva a férjére.</p> <p><em><strong>-Szia Szívem! Könnyű volt Albertet leadni az oviban?</strong></em></p>richhttps://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/12/coffee-2439897_960_720-150x150.jpg150150