1.0Odi et amohttps://odietamo.cafeblog.huLudmann-Vank Lizahttps://odietamo.cafeblog.hu/author/liza-6666hotmail-com/<p><strong><img class="size-medium wp-image-79 aligncenter" src="https://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/11/girl-3141445_960_720-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></strong></p> <p><strong>-Jössz már?</strong> –kiáltotta az apja türelmetlenül a szobából</p> <p>-Máris, csak megkeverem a kaját!- kiabálta vissza.</p> <p>Gyorsan a kezébe vette a fakanalat és párat kevert. Marha pörkölt, az apja kedvence. <strong>Ki tudja, még meddig eheti</strong>, hát gyakran főzte mostanában.</p> <p>-Mi tartott eddig? –választ nem várva dünnyögött.</p> <p>Az apja belekarolt a nyakába ő pedig felhúzta az ágyon. Már egészen megszokta a súlyát, pedig nem volt könnyű.  Egész életében fizikai munkás volt, tonnákat mozgatott meg puszta kézzel. Volt ereje.</p> <p><strong>Tudta</strong>, mert mikor gyerek volt, az apja gyakran lerészegedett. Részegen pedig kötözködött. <strong>Ha megnyikkant. már ütötte is.</strong> Nem érdekelte, hogy azzal a munkás kézzel mekkorát bír ütni a kislány védtelen testére.</p> <p>Egyszer<strong> annyira megszorította a karját</strong>, ott maradt lilán az összes ujjának a lenyomata, a tornatanár visszaküldte, mikor meglátta, hogy vegyen fel egy pólót. Ő meg nem értette miért. <strong>Akkor már nem fájt.</strong> Csak aznap, mikor történt,.</p> <p><strong>Hajnalban arra ébredt, hogy nem mozdul a karja, a másik kezével tette arrébb. Akkor még nem tudta, hogy a verés az nem normális dolog.</strong></p> <p>Épp leérettségizett, <strong>mikor jött a telefon az apjától.</strong> Fura eltorzult hangon szólt a telefonba, valami baj van, <strong>vérzik</strong>. Egy pillanat alatt felébredt, pedig majdnem éjfél volt.</p> <p>-Honnan jön a vér?</p> <p>- Mindenhonnan!</p> <p>-Hívom a mentőket…</p> <p>-Dehogy hívod, nem megyek sehova! Persze akkor már nem érdekelte az apja véleménye.</p> <p><strong>Egyszerre értek oda a mentővel.</strong> A mentősök pillanatok alatt összekapták, ült a szirénázó mentőautóban és robogtak a sebészetre.</p> <p>Az alkohol okozta fekély átmarta a gyomrát, kivérzett. Hajnalban meg is operálták, Rengeteg vért és infúziót kapott. Mikor az alkohol megvonástól az apja bevizelt, csak kért egy lepedőt a nővértől, és kicserélte némán…<strong>ezt tanulta, legalább hasznát veszi.</strong> Észre is vette az egyik nővér a mozdulatain, hogy szakképzett, hívta, hogy jöjjön oda dolgozni. Néhány nap múlva belépett. <strong>Akkor fejezte be az iskolát.</strong></p> <p>Hónapokig segítette pénzzel, a kórházban megmaradt zsömlékkel és étellel, amit ki akartak dobni mindig elkérte. Hamar bevett szokás lett, hogy a hűtő tetején hagyta az ételhordókat, a takarítónő meg bele pakolta, mikor ürítette ki a hűtőt.  <strong>Akkor életében először azt érezte, hogy az apja hálás a segítségéért.</strong></p> <p>De persze azt nem érezte, hogy szerette volna, csak hogy rászorult és emiatt volt vele kedves. Ő meg örült neki, hogy végre normálisan szól hozzá. Mennyire könnyen felejt az ember….</p> <p><strong>Férjhez ment, megszületett a kisfia</strong>. Nagyon sokat sírt a kicsi, ő meg sírt vele. A férje hamar besokallt az új helyzettől. Mire a gyerek 1 éves lett, kiderült, már máshová húzza a szíve.  Nem volt ideje elsiratni, hónapokig fel sem fogta, csak  tette a dolgát.</p> <p><strong>Mikor a kisfia zokogott a piacon 1 fürt szőlőért, de nem volt rá pénze, megfogadta, hogy többé nem sír, de tesz a nyomorúság ellen…</strong></p> <p><strong>Kérte az apját, hogy segítsen,</strong> adja oda a házát fedezetnek, hogy ne albérletben tengődjenek, <strong>nem segített.</strong> Azt mondta, hogy úgyse tudná fizetni, ő meg nem akar öregségére az utcára kerülni.  Akkor kellett volna elmondani, mit érez, de inkább hallgatott. <strong>Ugyan, mit ért volna el vele?!</strong></p> <p> </p> <p><strong>Terhelt kapcsolat</strong>…olvasta a szakirodalomban…Mérgező szülök…gyermekbántalmazás…agresszió…hideg , elérhetetlen szülők….Zakatolt a fejében. Becsukta a könyvet. Ránézett a könyvtár órájára, gyorsan pakolt, mennie kellett a gyerekekért. A mostani férje mellett megint egyetemre járt. <strong><em>Az apját ritkán látta, a munka volt az Istene. Nem az unokák. Nem segített soha körülöttük. A férje majdnem lecsúszta a lányuk születését, mert az apja nem volt képes eljönni az unokájáért a munkából.</em> </strong></p> <p>Mire a férje elvitte a kicsit a barátaikhoz, már megszületett a kicsi.<strong> Épp beesett rá</strong>, mikor fürdették.</p> <p><strong>Akkor is be kellett volna olvasnia, de nem tette…Úgyse érdekelte volna.</strong></p> <p><strong>Mikor kiderült,</strong> <strong>hogy nagy a baj..m</strong>inden kapcsolatát felhasználta, hogy segítsen. Orvosokkal konzultált, alkudozott, könyörgött.</p> <p>De ez nem volt elég jó az apjának. Megint nem.Észre sem vette  de szinte minden mondatával bántotta és kritizálta.</p> <p> <strong>Sosem tudott elég gyorsan leletet nyomtatni, időpontot szerezni,</strong> és még azt is a szemére vetett, hogy a diagnosztika honlapján nem 4 órát írnak a vizsgálat előtti éhezésre, hanem csak hármat, ugyan minek így mondta <strong>őneki…Szólnia kellett volna…de mit ért volna el?</strong></p> <p><strong>Egy napon megkérdezte az egyik kollégája, hogy ennyire szereti az apját?</strong></p> <p><strong><em>Leült.</em></strong></p> <p><strong>A kezét az ölébe ejtette, nézte a tenyerét.</strong> Nem is tudta, mit kellene erre mondania. Ha őszinte akart lenni magához, csak a kötelességtudata vezérelte minden tettét. Ugyan ki segítene neki, ha ő nem. <strong>De közöttük sosem volt szeretet és már nem is lesz. </strong></p> <p><strong>Elcseszett ez az egész…Hallotta a saját hangját, mikor kimondta, messze a  távolból…Mintha nem a szája, hanem a lelke beszélt volna…önállóan.</strong></p> <p>A betegség eleinte törékennyé tette az apját. Aztán mérgessé. Aztán gonosszá. Próbálta vigasztalni, de egyre őszintétlenebb lett minden mondata. <strong>Aztán egyik nehéz nap után, otthon lerogyott a székre.</strong> A férje nézett rá, látszódott a szemében az aggodalom. Egyszer csak kirobbant a feleségéből egy állatias zokogó hang.</p> <p><strong>-Elegem van! ordította…Mi a fenének hagyom, hogy így bánjon velem az apám? Kiteszem a szívem, lelkem érte…ő meg…Ugyan minek?! Ha rajta múlt volna, már rég megdöglött volna!  Egész életemben egy kis szeretetért kuncsorgok...mit kapok cserébe????!</strong></p> <p> </p> <p><strong><em>Másnap reggel, mikor csörgött a telefon, nem vette fel…Majd vissza hívja…egyszer….talán….</em></strong></p> <p> </p>richhttps://odietamo.cafeblog.hu/files/2018/11/girl-3141445_960_720-150x150.jpg150150