![\"\"](\"https:\/\/odietamo.cafeblog.hu\/files\/2018\/11\/k\u00e9p-300x198.jpg\")
<\/p>\r\n<\/p>\r\n
\u00dclt a villamoson<\/strong>, amikor a szembe l\u00e9v\u0151 sz\u00e9ken \u00fcl\u0151 id\u0151s f\u00e9rfi egyre felt\u0171n\u0151bben kezdte el kutatni az arc\u00e1t.<\/strong> Pr\u00f3b\u00e1lt \u00fagy csin\u00e1lni, mint aki nem l\u00e1tja, de azt\u00e1n k\u00f6zelebb hajolt hozz\u00e1<\/p>\r\n -Katik\u00e1m, te vagy az? K\u00e9rdezte<\/strong><\/p>\r\n -Nem. De az any\u00e1mat Katinak h\u00edvt\u00e1k-v\u00e1laszolta \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl.<\/p>\r\n A f\u00e9rfinek k\u00f6nnybe l\u00e1badt a szeme.<\/p>\r\n -Ismertem. Nagyon szerettem az any\u00e1dat! Nagyon hasonl\u00edtasz r\u00e1!<\/strong><\/p>\r\n Mikor haza\u00e9rt, lehaj\u00edtotta a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, ler\u00fagta a csizm\u00e1j\u00e1t \u00e9s a kab\u00e1tj\u00e1t felakasztotta.<\/p>\r\n Felkapta a b\u00f6gr\u00e9t a reggeli tejesk\u00e1v\u00e9 marad\u00e9k\u00e1val \u00e9s lehuppant a fotelbe. A macska duzzogva feln\u00e9zett az alv\u00e1sb\u00f3l a radi\u00e1toron, majd aludt tov\u00e1bb. N\u00e9zte a tejesk\u00e1v\u00e9t, kicsit mozgatta, hogy fodroz\u00f3djon\u2026A szeme sark\u00e1b\u00f3l figyelte a polcot, rajta a nagy cip\u0151s doboz a rengeteg f\u00e9nyk\u00e9ppel. \u00c9vek \u00f3ta nem nyitotta ki.<\/strong><\/p>\r\n M\u00e1r nem eml\u00e9kezett \u00e9l\u00e9nken az \u00e9desanyj\u00e1ra, kellene keresni egy f\u00e9nyk\u00e9pet. Vajon t\u00e9nyleg annyira hasonl\u00edtana r\u00e1, mint az a f\u00e9rfi mondta?<\/strong><\/p>\r\n \u00a0Fel\u00e1llt. Kicsit megny\u00fajtotta a derek\u00e1t, mert valahogy elzsibbadt, nehezen indult el a doboz\u00e9rt, a l\u00e1bait m\u00e1zs\u00e1s s\u00faly h\u00fazta lefel\u00e9, alig b\u00edrta emelni.<\/p>\r\n Valahogy eljutott a polcig, levette a dobozt \u00e9s vissza\u00fclt a fotelbe. Megsimogatta a tetej\u00e9t, kicsit leporolta a pul\u00f3vere ujj\u00e1val. Szorult a tet\u0151, kicsit mozgatnia kellett, mire le tudta venni. Ott volt az eg\u00e9sz \u00e9lete abban a dobozban.<\/em><\/p>\r\n Az els\u0151 k\u00e9pen \u0151 volt a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9vel, mindketten lila p\u00f3l\u00f3ban mosolyogtak, egym\u00e1sba karolva. Istenem, itt 16 \u00e9ves volt. Azon a ny\u00e1ron ismerte meg az els\u0151 szerelm\u00e9t. \u00c9pp ment hazafele, mikor a sr\u00e1c meg\u00e1llt mellette motorral \u00e9s megk\u00e9rdezte, haza viheti-e. \u00a0Ismerte l\u00e1t\u00e1sb\u00f3l, n\u00e9h\u00e1nyszor tal\u00e1lkoztak m\u00e1r a Duna parton, mikor a bar\u00e1taival lent voltak f\u00fcr\u00f6dni. K\u00e9s\u0151 volt, a t\u00fccsk\u00f6k ciripeltek, \u0151ket meg elb\u00f3d\u00edtotta a r\u00f3zsaillat. Valamit mondott a fi\u00fa, \u0151 pedig angyal hangon kacagott. Olyan gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt a holdf\u00e9nyben, hogy a fi\u00fa meg is mondta. Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb megkapta \u00e9lete els\u0151 cs\u00f3kj\u00e1t. Igaz lehet a mond\u00e1s, hogy az els\u0151 cs\u00f3kot nem lehet elfelejteni. M\u00e9g most is \u00e9rzi az \u00edz\u00e9t az ajkain.<\/strong><\/p>\r\n K\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9pen \u0151 volt a D\u00e9divel. Mindig feket\u00e9ben j\u00e1r, \u00e9s nagyon szerette a f\u0151tt kukoric\u00e1t m\u00e1kkal \u00e9s porcukorral. Istenh\u00edv\u0151 asszony volt, t\u0151le tanult meg im\u00e1dkozni. M\u00e9gis, mikor m\u00e1r tudta, hogy nemsok\u00e1ra tal\u00e1lkozik a Teremt\u0151j\u00e9vel, s\u00edrt, hogy mennyire f\u00e9l. Nem tudott neki mit mondani, de ut\u00e1na m\u00e1r nem tudta megl\u00e1togatni. N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva meghalt. Az\u00f3ta k\u00e9telkedik Istenben \u00e9s a hitben. A D\u00e9di hal\u00e1lf\u00e9lelme valahogy hiteltelenn\u00e9 tette az \u00f6r\u00f6k \u00e9let \u00edg\u00e9ret\u00e9t.<\/strong><\/p>\r\n Egy bor\u00edt\u00e9k k\u00f6vetkezett, f\u00e9nyk\u00e9pekkel. Egyik k\u00e9pen \u0151 \u00e1llt egy dr\u00e1ga aut\u00f3 mellett, Sv\u00e9dorsz\u00e1gban, sz\u00e9p ruh\u00e1ban. Azon az est\u00e9n az Oper\u00e1ba mentek a magyar ismer\u0151ssel, akinek az \u00e9desanyj\u00e1t \u00e1polta h\u00f3napokig Magyarorsz\u00e1gon. H\u00e1l\u00e1b\u00f3l megh\u00edvt\u00e1k egy h\u00e9tre. Nem szeretett ott lenni, minden t\u00fal t\u00e1voli \u00e9s rideg volt neki. Pedig m\u00e9g egy hatalmas, sokemeletes haj\u00f3val is elvitt\u00e9k \u0151t Finnorsz\u00e1gba. Nem szerette a vizet sosem, gyerekk\u00e9nt egyszer majdnem v\u00edzbe f\u00falt, h\u00e1t sosem lettek bar\u00e1ts\u00e1gba.<\/p>\r\n Eljegyz\u00e9s.<\/strong> Els\u0151 f\u00e9rjjel. Hihetetlen\u00fcl boldogok voltak \u00e9s azt gondolta, ez \u00f6r\u00f6kk\u00e9 fog tartani. A fiuk sz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n egy \u00e9vvel m\u00e9gis sz\u00e9tk\u00f6lt\u00f6ztek, mert a f\u00e9rje m\u00e1sba lett szerelmes. K\u00e9s\u0151n vette \u00e9szre, el volt foglalva a bab\u00e1val \u00e9s a fenekest\u00fcl felfordult \u00e9let\u00e9vel\u2026<\/p>\r\n Farsang. \u0150 cig\u00e1ny l\u00e1nynak \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. nagy sz\u00ednes kend\u0151vel a fej\u00e9n \u00e9s \u00e9l\u00e9nkpiros sz\u00e1jjal. Mellette egy messzir\u0151l j\u00f6tt fiatalember. Ir\u00e1nb\u00f3l j\u00f6tt, itt tanult fogorvosnak. Nagyon szerette, de mikor lej\u00e1rt a tanul\u00f3i v\u00edzuma, nem engedt\u00e9k vissza soha t\u00f6bbet. \u00c9vekig rem\u00e9nykedett, hogy \u00fajra l\u00e1tja. De nem j\u00f6tt.<\/strong><\/p>\r\n \u00dajra egy kisl\u00e1nykori k\u00e9p. A keresztanyja esk\u00fcv\u0151j\u00e9n k\u00e9sz\u00fclt, \u0151 r\u00f3zsasz\u00edn habcs\u00f3knak volt \u00f6lt\u00f6ztetve. Annyira im\u00e1dta azt a ruh\u00e1t. Eg\u00e9sz nap p\u00f6rg\u00f6tt-forgott. Azt k\u00e9pzelte, hogy egy hercegn\u0151. Abban a ruh\u00e1ban val\u00f3ban annak t\u0171nt. Mosolyogva megsimogatta a k\u00e9pet, a gyerekkori \u00f6nmag\u00e1t. Annyira r\u00e9gen volt. Annyira b\u00edzott benne, hogy egyszer t\u00e9nyleg \u00fagy \u00e9lhet, mint egy hercegn\u0151.<\/strong> Persze azt\u00e1n nem \u00fagy alakult, de nem b\u00e1nta. Boldog volt az \u00e9lete nagy r\u00e9sz\u00e9ben.<\/p>\r\n \u00a0Az \u00e9desanyja k\u00e9pe ker\u00fclt a kez\u00e9be.<\/strong> \u00dclt egy asztaln\u00e1l \u00e9s n\u00e9zett a f\u00e9nyk\u00e9pez\u0151 fel\u00e9. A tekintete valahogy m\u00e9gis a t\u00e1volba r\u00e9vedt.<\/p>\r\n Sz\u00e9p n\u0151 volt. M\u00e9g 45 \u00e9vesen is megn\u00e9zt\u00e9k a fiatalabb f\u00e9rfiak is. Nagyon hamar megkeseredett a boldogtalan h\u00e1zass\u00e1g\u00e1ban, majd beteg lett. A betegs\u00e9ge pedig gonossz\u00e1 tette. V\u00e9g\u00fcl mindenkit elmart maga mell\u0151l. Nagyon szerette, de az anyja valahogy sosem szerette \u0151t. Mindig teher volt a sz\u00e1m\u00e1ra a 2 gyerek. K\u00e9s\u0151bb, feln\u0151tt fejjel ugrottak be azok a helyzetek, amikben az anyja b\u00e1ntotta \u0151t. Mint sz\u00f3ban, mint tettben. \u00c9vekre eltemette mag\u00e1ban ezeket az eml\u00e9keket. Nem \u00edgy akart r\u00e1 eml\u00e9kezni.<\/p>\r\n N\u00e9zte a k\u00e9pet. Hossz\u00fa, s\u00f6t\u00e9t haja volt \u00e9s keskeny orra \u00e9s sz\u00e1ja. Neki h\u00fasos telt ajkai voltak \u00e9s az apj\u00e1t\u00f3l \u00f6r\u00f6k\u00f6lt sz\u00e9les orra. De a tekintete t\u00e9nyleg olyan volt, mint az \u00f6v\u00e9. Igaza volt, l\u00e1tta mag\u00e1t is az anyja k\u00e9p\u00e9n.<\/strong><\/p>\r\n Esz\u00e9be jutott az id\u0151s f\u00e9rfi a villamoson. \u0150szint\u00e9nek t\u0171nt, mikor azt mondta, hogy nagyon szerettem any\u00e1dat. Vajon milyen lehetett az \u00e9desanyja fiatalon, mikor m\u00e9g nem t\u00e9pte meg a lelk\u00e9t az \u00e9let?\u00a0 Egyetlen egyszer mes\u00e9lte, hogy volt egy nagy szerelme, akivel azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb szak\u00edtottak, mert nem engedt\u00e9k a sz\u00fclei, hogy elvegye \u0151t. A f\u00e9rfi meg \u00fagy mes\u00e9lte, hogy az anyj\u00e1t nem adt\u00e1k hozz\u00e1, a sz\u00e1rmaz\u00e1sa miatt.<\/p>\r\n Melyik volt az igaz, m\u00e1r sosem fogja megtudni.<\/strong><\/p>\r\n Kavarogtak a fej\u00e9ben a f\u00e9rfi mondatai\u2026<\/p>\r\n -18 \u00e9vesen ismertem meg, akkor volt 16.<\/p>\r\n Eljegyeztem, de r\u00f6vid id\u0151 m\u00falva a sz\u00fclei sz\u00e9tszak\u00edtottak minket. Nem engedt\u00e9k hozz\u00e1m, a f\u00e9l-cig\u00e1ny fi\u00fahoz. Azt gondolt\u00e1k, nem vagyok el\u00e9g j\u00f3 neki.\u00a0 \u00c9vekkel k\u00e9s\u0151bb tal\u00e1lkoztam vele, akkort\u00e1jt v\u00e1lt el a f\u00e9rj\u00e9t\u0151l, akihez hozz\u00e1 er\u0151ltett\u00e9k. Nem is tartott sok\u00e1ig a frigy. Azt\u00e1n megismerte az \u00e9desap\u00e1dat. Legk\u00f6zelebb m\u00e1r a 2 kisl\u00e1nnyal l\u00e1ttam. Nem t\u0171nt boldognak. V\u00e9kony volt, \u00e9s s\u00e1padt, mint egy k\u00eds\u00e9rtet. Csak p\u00e1r mondatot v\u00e1ltottunk, azt mondta akkor, hogy nagyon sajn\u00e1lja, hogy eleget tett a sz\u00fclei \u00f3haj\u00e1nak. Tal\u00e1n boldogok lehett\u00fcnk volna. Azt mondta, ez a boldogtalan h\u00e1zass\u00e1g az \u0151 vezekl\u00e9se.<\/p>\r\n Elmentem a temet\u00e9s\u00e9re.<\/strong> L\u00e1ttalak titeket a s\u00edrn\u00e1l, egym\u00e1sba kapaszkodva. M\u00e9g s\u00fcld\u0151 l\u00e1nyok voltatok. Nem b\u00edrtam n\u00e9zni, mikor leengedt\u00e9k a s\u00f6t\u00e9t s\u00edrg\u00f6d\u00f6rbe a kopors\u00f3j\u00e1t. Ki kellett j\u00f6nn\u00f6m.\u00a0 Jaj, Istenem, mennyire szerettem \u0151t!<\/strong> A tenyer\u00e9be f\u00farta az arc\u00e1t, \u00fagy zokogott. A villamoson utaz\u00f3k valahogy csendben maradtak.<\/p>\r\n Mindenki, aki hallotta, \u00e9rezte a gomb\u00f3cot a tork\u00e1ban. Egy asszony hosszasan kotor\u00e1szott a t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban, zsebkend\u0151t keresett. Musz\u00e1j volt megt\u00f6r\u00f6lni a szem\u00e9t\u2026.<\/strong><\/p>\r\n <\/p>\r\n S\u00f6t\u00e9t lett mikor fel\u00e9bredt, a kez\u00e9b\u0151l kics\u00faszott a doboz \u00e9s a k\u00e9pek a padl\u00f3n hevertek szerte sz\u00e9jjel. Majd reggel \u00f6sszeszedem,<\/strong> gondolta \u00e9s bement a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba\u2026<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/odietamo.cafeblog.hu\/files\/2018\/11\/k\u00e9p-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}