{"version":"1.0","provider_name":"Odi et amo","provider_url":"https:\/\/odietamo.cafeblog.hu","author_name":"Ludmann-Vank Liza","author_url":"https:\/\/odietamo.cafeblog.hu\/author\/liza-6666hotmail-com\/","title":"A vonat","html":"
\u00a0<\/div>\r\n
\r\n

A vonat<\/strong><\/p>\r\n

Tele volt a keze a 2 szatyorral, a v\u00e1ll\u00e1n a t\u00e1ska \u00e9s magas sark\u00fa cip\u0151ben volt. Annyiszor megfogadta m\u00e1r, hogy soha t\u00f6bb\u00e9 nem veszi fel, de ma reggel is ott n\u00e9zett r\u00e1 a polcr\u00f3l h\u00edvogat\u00f3an.<\/strong> Egyszer\u0171en nem b\u00edrt neki ellen\u00e1llni. Most meg futhat benne tipegve a vonathoz, de meg is \u00e9rdemli, m\u00e1r megint elvacakolta az id\u0151t. Az utols\u00f3 p\u00e1r m\u00e9tert m\u00e1r alig b\u00edrta megtenni, cs\u00faszott le a t\u00e1ska a v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l. Valami cs\u00fany\u00e1t elsziszegett a fogai k\u00f6z\u00f6tt, mikor megfogta a korl\u00e1tot \u00e9s felkapaszkodott. Persze a cip\u0151 sarka megint beleakadt a r\u00e1csba, alig b\u00edrta kih\u00fazni. M\u00e9g egy l\u00e9p\u00e9s \u00e9s fent volt. Kapkodta a leveg\u0151t. D\u00fch\u00f6s volt mag\u00e1ra, a cip\u0151re \u00e9s a vonatra is.<\/strong> Pr\u00f3b\u00e1lt csillapodni. \u00c9rezte, ahogy a gerinc\u00e9n elindul p\u00e1r izzadts\u00e1g csepp lefel\u00e9, eg\u00e9szen a szokny\u00e1j\u00e1ig, ott valahol \u00fatj\u00e1t \u00e1llta az anyag\u2026<\/p>\r\n


Mikor m\u00e1r b\u00edrt egyenletesen l\u00e9legezni, gondolta j\u00f3 lenne le\u00fclni. A szatyor is v\u00e1gta m\u00e1r a tenyer\u00e9t, \u00e1tette a m\u00e1sik kez\u00e9be. Gyorsan el\u0151vette a kis t\u00fckr\u00e9t, de azt\u00e1n m\u00e9gse n\u00e9zett bele. Jobb, ha nem l\u00e1tom\u2026gondolta.<\/strong><\/p>\r\n


Kinyitotta a m\u00e1sodoszt\u00e1ly kocsij\u00e1t. Megcsapta az a jellegzetes, doh\u00e1nnyal \u00e9s vassal s\u00falyosb\u00edtott vonatszag.<\/strong> Le volt engedve n\u00e9h\u00e1ny ablak, legal\u00e1bb j\u00e1rt a leveg\u0151. Alig volt n\u00e9h\u00e1ny utas. A k\u00e9s\u0151bbivel szoktak j\u00f6nni, neki szerencs\u00e9je volt, hogy id\u0151ben el tudott j\u00f6nni a titk\u00e1rs\u00e1gr\u00f3l.<\/strong> Ledobta a cuccait az \u00fcl\u00e9sre. Len\u00e9zett \u00e9s agg\u00f3dva figyelte, hogy elindult egy szem futni a harisny\u00e1j\u00e1n. Megint viheti felszedetni.\u00a0<\/p>\r\n
Lehuppant, teljesen kifulladt ebben a nagy rohan\u00e1sban. Nem szeretett egy\u00e9bk\u00e9nt le\u00fclni, nagyon kellemetlen volt melegben r\u00e1izzadni a koszos m\u0171b\u0151r \u00fcl\u00e9sre. Keresztbe tette a l\u00e1b\u00e1t, majd ny\u00falt a szatyorba, hogy el\u0151 vegyen a viz\u00e9t.\u00a0
Akkor l\u00e1tta meg \u0150T.<\/strong> \u00d6sszetal\u00e1lkozott a tekintet\u00fck. M\u00e1sodpercek teltek el, mire mindketten feleszm\u00e9ltek.<\/strong> Elkapt\u00e1k egyszerre mindketten a fej\u00fcket, de csak a bel\u00e9j\u00fck nevelt j\u00f3 modor tetette ezt vel\u00fck. Les\u00fct\u00f6tte a szem\u00e9t. \u00d3 te j\u00f3 \u00e9g\u2026 gondolta, nem festhetek most valami j\u00f3l. Azt\u00e1n a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban megint r\u00e1n\u00e9zett. A f\u00e9rfi \u0151t n\u00e9zte. De most m\u00e1r nem kapta el a szem\u00e9t, hanem \u00e1llta a tekintet\u00e9t.<\/strong><\/div>\r\n


Id\u0151sebb volt n\u00e1la, nem tudta volna megmondani mennyivel. Olyan kortalan, nem t\u00fal magas f\u00e9rfi volt, ahogy \u00fcl\u0151 helyzetben meg tudta \u00edt\u00e9lni.<\/strong> Sz\u00e9pen vasalt inge volt \u00e9s prec\u00edz \u00e9l\u0171 nadr\u00e1g. B\u0151r t\u00e1sk\u00e1ja az \u00f6l\u00e9ben, a kez\u00e9ben hatalmas \u00fajs\u00e1g, amit most f\u00e9lig leengedett, hogy jobban l\u00e1ssa a n\u0151t.\u00a0<\/div>\r\n

N\u0151s- gondolta. A gy\u0171r\u0171t nem l\u00e1tta akkor m\u00e9g az ujj\u00e1n. De a n\u0151s f\u00e9rfiak magabiztoss\u00e1g\u00e1t l\u00e1tta a testtart\u00e1s\u00e1ban \u00e9s a ruh\u00e1zat\u00e1n.\u00a0<\/strong><\/div>\r\n

Lass\u00edtani kezdett a vonat, j\u00f6tt a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llom\u00e1s. A f\u00e9m kereke csikorgott, ahogy a vonatvezet\u0151 f\u00e9kezett.\u00a0
A kalauzn\u0151 akkor \u00e9rt a f\u00e9rfihoz. Hat\u00e1rozottan ny\u00falt a t\u00e1sk\u00e1ja k\u00fcls\u0151 zseb\u00e9hez, hogy el\u0151vegye a b\u00e9rlet\u00e9t, de addigra m\u00e1r intett is neki a testes asszony, nem kell. Ismerte m\u00e1r, mindennap ezen a vonalon utazott. A n\u0151t\u0151l sem k\u00e9rte, csak odabiccentett.\u00a0<\/div>\r\n

N\u00e9h\u00e1ny utas felsz\u00e1llt, szerencs\u00e9re nem itt akartak le\u00fclni ultizni. Mindig nagyon j\u00f3kedv\u0171en \u00e9s hangosan j\u00e1tszottak a munk\u00e1sok, az erzs\u00e9beti gy\u00e1rb\u00f3l j\u00f6ttek. Mindig el\u0151ker\u00fclt egy-egy f\u00e9m kulacs, amib\u0151l hossz\u00fal\u00e9p\u00e9st ittak. J\u00e1rt k\u00f6rbe k\u00e9zr\u0151l \u2013k\u00e9zre. Hazafele m\u00e1r lehetett laz\u00edtani. \u00dagyhogy min\u00e9l t\u00f6bb k\u00f6rt ittak, \u00fagy lettek egyre hangosabbak. De a k\u00f6vetkez\u0151 kocsiban telepedtek ma le.<\/div>\r\n

Izzott a leveg\u0151 k\u00f6z\u00f6tt\u00fck.<\/strong> Pr\u00f3b\u00e1lt nem r\u00e1n\u00e9zni, de nem ment. Vonzotta. \u00c9rezte, hogy fel\u00fcletesen l\u00e9legzik \u00e9s zakatol a sz\u00edve.<\/strong> Ahogy eln\u00e9zte a f\u00e9rfi, tal\u00e1n kor\u00e1b\u00f3l ad\u00f3dott, de egy\u00e1ltal\u00e1n nem t\u0171nt zavartnak a helyzet miatt. A k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llom\u00e1sn\u00e1l maga sem \u00e9rtette mi\u00e9rt, felugrott, felkapta a szatyrait, t\u00e1sk\u00e1j\u00e1t, \u00e9s elszaladt a vonat m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9be. A f\u00e9rfi eln\u00e9z\u0151en mosolygott mikor l\u00e1tta, hogy elindul. Nem ment ut\u00e1na. Sz\u00e9pen kiegyengette az \u00fajs\u00e1gj\u00e1t \u00e9s olvasott tov\u00e1bb.
\u00c9rezte, hogy m\u00e9g tal\u00e1lkoznak.\u00a0<\/strong><\/div>\r\n

Hetek teltek el, de nem l\u00e1tta. Hi\u00e1ba futamodott meg a m\u00faltkor, azt \u00e9rezte, hogy nagyon szeretn\u00e9 viszont l\u00e1tni a f\u00e9rfit.<\/strong> K\u00f6zben meg bizonygatta mag\u00e1nak, jobb is ez \u00edgy, mert megfogadta r\u00e9g, mikor elhagyta a f\u00e9rje egy m\u00e1sik\u00e9rt, hogy \u0151 n\u0151s emberrel sosem kezd. Rajta ne m\u00falj\u00e9k m\u00e1s emberek sorsa.\u00a0<\/strong><\/div>\r\n

Aznap a k\u00e9s\u0151bbi vonathoz ment. Nem kellett sietnie, mg volt vagy 20 perc mire j\u00f6tt. A kez\u00e9ben M\u00e1rai F\u00fcves k\u00f6nyve. Im\u00e1dta. Voltak r\u00e9szek, amiket m\u00e1r k\u00edv\u00fclr\u0151l tudott.<\/div>\r\n

\u201eA n\u0151k olyan \u00f6szt\u00f6nnel tal\u00e1lj\u00e1k meg a maguk szerelmi t\u00e1pl\u00e1l\u00e9k\u00e1t a f\u00f6ld\u00f6n, mint a madarak a magvakat vagy halakat. Keringenek a v\u00e9gtelen t\u00e9rben, \u00f6szt\u00f6n\u00fck vezeti \u0151ket tavak, foly\u00f3k, tengerek \u00e9s r\u00f3nas\u00e1gok f\u00f6l\u00f6tt, s azt\u00e1n, bonyolult cik\u00e1z\u00e1s \u00e9s k\u00f3v\u00e1lyg\u00e1s ut\u00e1n, egyszerre lecsapnak. \u00d6szt\u00f6n\u00fck, szemm\u00e9rt\u00e9k\u00fck ilyenkor csod\u00e1latosan nyilatkozik meg. Nagyon ritk\u00e1n t\u00e9vednek, s csak n\u00e9ha esik meg, hogy az \u00e1ldozat er\u0151sebb vagy \u00fcgyesebb, s kisiklik cs\u0151r\u00fckb\u0151l, mint az ebihal a sir\u00e1ly cs\u0151r\u00e9b\u0151l. Ilyenkor vijjognak egyet, mint a sir\u00e1ly; s od\u00e1bb sz\u00e1llanak, keringve, k\u00f6r\u00f6zve, f\u00e1radhatatlanul, \u00e9beren.\u201d<\/em><\/strong><\/div>\r\n

Szerelmi t\u00e1pl\u00e1l\u00e9k\u2026hallotta a saj\u00e1t hangj\u00e1t, ahogy halkan kimondta.<\/strong> Hirtelen az az \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt, hogy valaki figyeli. \u00d3vatosan k\u00f6rbe n\u00e9zett. Akkor l\u00e1tta meg \u0150T.<\/strong> Hat\u00e1rozott l\u00e9ptekkel fel\u00e9 tartott. Gondolkodott, hov\u00e1 b\u00fajhatna el\u0151le, egy kisl\u00e1ny izgatotts\u00e1g\u00e1val. De nem volt mit tenni, maradnia kellett. Hetek \u00f3ta err\u0151l \u00e1br\u00e1ndozott, most val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1lt.<\/strong> A f\u00e9rfi hossz\u00fa l\u00e9p\u00e9sekkel k\u00f6zeledett \u00e9s le nem vette r\u00f3la a szem\u00e9t. \u00c9rezte, hogy a l\u00e1ba remegni kezd, a gyomra pedig \u00f6sszeszorul. A sz\u00edve a tork\u00e1ban dobogott.<\/strong> Meg\u00e1llt el\u0151tte. Meg\u00e9rezte az illat\u00e1t. Akkor \u00e9s ott eld\u0151lt. Ak\u00e1rmennyire tiltakozott az esze, a teste ezt a f\u00e9rfit v\u00e1gyta.<\/strong> Ny\u00fajtotta a kez\u00e9t, a f\u00e9rfi megfogta \u00e9s k\u00e9zcs\u00f3khoz hajolt. \u00d6nk\u00e9ntelen\u00fcl becsukta a szem\u00e9t\u2026<\/div>\r\n

Im\u00e1dta ezt a f\u00e9rfit. Eg\u00e9szen m\u00e1s volt, mint azok a korabeli fi\u00fak, akiket eddig ismert.<\/strong> K\u00f6nyvel\u0151k\u00e9nt dolgozott a miniszt\u00e9riumban. Mindig azt gondolta, hogy a k\u00f6nyvel\u0151k unalmas sz\u00fcrke hivatalnokok. De P\u00e1l nem az volt. Im\u00e1dott olvasni, mint \u0151. Mindig a legmegfelel\u0151bb id\u00e9zettel k\u00e1pr\u00e1ztatta el. A vonaton nem \u00fcltek sosem egym\u00e1s mell\u00e9, hiszen a falubeliek ismert\u00e9k mind a f\u00e9rfit, hamar a feles\u00e9ge f\u00fcl\u00e9be jutott volna.<\/strong> Meg volt az izgalma a lopott pillant\u00e1soknak, illetve a vonat\u00e1llom\u00e1son n\u00e9ha megsimogatta a csukl\u00f3j\u00e1t titokban, mikor sz\u00e1lltak fel. K\u00f6nyvet cser\u00e9ltek \u00e9s abban \u00fczengettek egym\u00e1snak.<\/strong><\/div>\r\n

Nem terveztek, nem \u00edg\u00e9rtek semmit, csak \u00e1tadt\u00e1k magukat a boldogs\u00e1gnak. Egy b\u00e9relt kis lak\u00e1sban lettek el\u0151sz\u00f6r egym\u00e1s\u00e9i. Szerelemmel adt\u00e1k magukat a m\u00e1siknak. A nagy kork\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g ellen\u00e9re is csod\u00e1latos volt minden egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151.<\/strong><\/em><\/div>\r\n

Egyszer csak nem j\u00f6tt t\u00f6bbet. Hi\u00e1ba kereste a vonat\u00e1llom\u00e1son. Nehezen tudta kider\u00edteni, hogy beteg lett, nem akart felt\u0171n\u00e9st kelteni a k\u00e9rd\u00e9seivel. Azt\u00e1n v\u00e9letlen\u00fcl hallotta, ahogy a kalauzn\u0151 mes\u00e9lte az egyik utasnak, hogy rosszul lett, mikor sz\u00e1llt le a vonatr\u00f3l.<\/div>\r\n

Annyira f\u00e1jt a hi\u00e1nya, azt hitte megbolondul.<\/strong> Kider\u00fclt, hogy sz\u00e9l\u00fct\u00e9st kapott. A feles\u00e9ge kitart\u00f3an \u00e1polta.\u00a0
H\u00f3napok teltek el, hogy nem l\u00e1tta. M\u00e1r minden k\u00f6nny\u00e9t els\u00edrta.<\/strong> Annyira hi\u00e1nyzott neki, hogy \u00fagy \u00e9rezte, meg szakad a sz\u00edve. Mi\u00e9rt adta \u0151t a sors, ha ilyen gyorsan el kellett v\u00e1lniuk.<\/strong> Olyan lett, mint egy k\u00eds\u00e9rtet.
Tavasz lett. \u00c9pphogy el\u00e9rte a vonatot, m\u00e1r t\u00fcrelmetlen\u00fcl integetett neki az \u00e1llom\u00e1sf\u0151n\u00f6k, hogy szedje m\u00e1r a l\u00e1bait, ha m\u00e1r k\u00e9sve \u00e9rkezik, de az\u00e9rt megv\u00e1rta.\u00a0<\/div>\r\n

Zih\u00e1lva l\u00e9pett be a kocsiba. F\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett a l\u00e1ba. Megl\u00e1tta P\u00e1lt, ahogy \u00fclt a koszos m\u0171b\u0151r \u00fcl\u00e9sen, l\u00e1b\u00e1n a t\u00e1sk\u00e1val.<\/strong> Most nem volt a kez\u00e9ben \u00fajs\u00e1g. Keze a feles\u00e9ge kez\u00e9n pihent, aki \u00e9pp hozz\u00e1 besz\u00e9lt, mik\u00f6zben kifele n\u00e9zett az ablakon. Intett a szem\u00e9vel neki, hogy menjen tov\u00e1bb.\u00a0<\/div>\r\n

A k\u00f6vetkez\u0151 kocsiban \u00fclt le. Szinte lerogyott. \u00c9rezte, hogy a forr\u00f3 k\u00f6nnyei folynak le az arc\u00e1n.<\/strong> M\u00e9g szerencse, hogy nem \u00fclt senki ott. Sz\u00e9gyellte volna mag\u00e1t. A kalauzn\u0151 j\u00f6tt, \u00e9s meg\u00e1llt el\u0151tte.<\/strong> Hoztam mag\u00e1nak valamit- mondta rekedtes hangon. Egy kis pap\u00edr volt. P\u00e1l \u00edrta egy t\u00e9pett fecnire. Holnap tal\u00e1lkozzunk a lak\u00e1sban 3-kor. Biztos azt mondta a feles\u00e9g\u00e9nek, hogy mosd\u00f3ba megy, \u00e9s akkor k\u00e9rte a kalauzn\u0151t\u0151l a pap\u00edrt meg a tollat. Istenem\u2026holnap l\u00e1tom!- gondolta.<\/div>\r\n

\u00d3r\u00e1kig v\u00e1rt m\u00e1snap a h\u00e1z el\u0151tt, de nem j\u00f6tt el.\u00a0<\/strong><\/div>\r\n

N\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t m\u00falva kapott egy levelet. P\u00e1l \u00edrta. Megromlott az eg\u00e9szs\u00e9ge, lesz\u00e1zal\u00e9kolj\u00e1k, a feles\u00e9ge k\u00eds\u00e9ri fel a vizsg\u00e1latokra, az\u00e9rt tal\u00e1lkozott vel\u00fck.\u00a0<\/div>\r\n

Az utols\u00f3 sorai ezek voltak: nagyon szeretlek, m\u00edg \u00e9lek! K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m ezt a k\u00e9s\u0151i, r\u00f6vid boldogs\u00e1got, amit t\u0151led kaptam! K\u00e9rlek, l\u00e9pj tov\u00e1bb \u00e9s \u00e9lj boldogan!<\/strong><\/em><\/div>\r\n

Soha t\u00f6bbet nem l\u00e1tta. F\u00e9rjhez ment, gyermekei sz\u00fclettek.\u00a0<\/div>\r\n

P\u00e1r \u00e9v m\u00falva hallotta, hogy meghalt a f\u00e9rfi.\u00a0<\/div>\r\n

\u00c1lmaiban n\u00e9ha \u00fajra P\u00e1l szem\u00e9be n\u00e9zett, ott a vonaton, mik\u00f6zben szaladtak a f\u00e1k a t\u00e1jon, az ablakon \u00e1t.<\/strong><\/em>\r\n

Ludmann-Vank Liza 2018.okt\u00f3ber<\/p>\r\n<\/div>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/odietamo.cafeblog.hu\/files\/2018\/10\/train-3169964_960_720-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}