Egész életemben ismeretelek. Ma mégis oda mentem a házadhoz, de nem csengettem be. Csak oda akaszottam a búcsú ajándékom. Még a gyermekednek vettem pár hete…Még ezt oda akartam adni neki…
Tudod , aki kiürül, érzelmileg, energiában, nem tud adni. Sem a párjának,sem a gyerekeinek,sem a barátainak… Végig gondoltam és folyamatosan kudarcélményt érzek,élek meg miattad. Pedig én sikeres, mindent véghez vivő ember vagyok. A te negativizmusod, passzivitásod, hozzáállásod, az ahogy kezeled illetve sodortatod magad, ahogy a fiad kezeled, anyaként,barátként ,morálisan, az én értékrendemmel összeegyeztethetetlen és elfogadhatatlan. Nem tudok rajtad segíteni,mert nem működsz együtt, ez engem végtelenül elkeserít, bánt,lehúz, demoralizál,felzaklat.
Beteg vagyok, a stressz rengeteget ront rajtam, úgyhogy kell szeressem és tiszteljem magam annyira, hogy megvédjem a lelkem ezektől az ártó,bántó erőktől,amit tőled tapasztalok.
Egyszerűen nincs már bennünk semmi közös, semmit sem olvasol el amit küldök,semmit sem fogadsz meg, nem csinálsz végig. Ha pedig szembesítelek ezzel, tükröt tartok, jön a “persze mert te okos vagy, mindent tudsz,minden sikerül, könnyű neked…ott a jó párod.” Ezáltal degradálod az összes örömöm,sikerem, boldogságom,amiért nap mint nap teszek, küzdök,tanulok és nem adom fel SOHA. Fáj a viselkedésed, a menthetetlen tehetetlenséged, az önsajnálatba süppedésed. Nem tudod és akarod elfogadni a segítséget, illetve nem tudok úgy segiteni, ahogy neked kényelmes lenne.
Sem magamat,sem téged nem akarlak “kínozni” már,hiszen te már minden megnyilvánulásomat kínzásnak,bántásnak éltél meg. Szeretnék egy értékes, örömet nyújtó,kölcsönös tiszteleten és szeretetet alapuló barátságot, de ezt tőled nem kapom meg,mert üres a zsákod.
Nem szeretem azt, aki szerinted én vagyok, mert a tükröd torzít, mint az elvarázsolt kastély tükre. Én egy megbecsült,sikeres,elismert, szeretett ember vagyok, aki népszerű és rengetegen örülnek,ha beszélgetek velük. Nálad csak a rosszat érzem. Nem akarom már magam rosszul érezni. Senki miatt. Miattad sem.
Elfáradtam ebbe a reménytelenségbe,amit sugárzol.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: