Ült a sötétben, a konyhaasztalnál. Kezében szorongatta a teás bögrét, pedig már rég kihűlt. Egy kortyot sem ivott belőle. Csak kapaszkodott belé, mintha a bögrén múlna az élete. Legalábbis a józan esze.
16 évesen adták férjhez. Kemény világ volt még akkor, nem volt beleszólása. A szomszéd tanya özvegy gazdájához adták, aki tán még az apjánál is idősebb volt. Vagy csak a sok munkától lett kérges a keze és a szíve, ki tudja. Egyértelműen elmondta az első nap, hogy tegye a dolgát és maradjon csendben, akkor nem lesz bántódása. Semmit nem tudott még a világról, így inkább tényleg meghúzta magát és akkor is nehezen válaszolt, ha kérdezték. Mégis megfogant, mikor egyszer ráfordult a férje, se előtte se utána nem volt köze hozzá.
Tavasszal született a kisfiúcska. Nagy kínok között, 3 napra szülte, a bába már fontolgatta, hogy hívatja a papot, mert bizony belehal az asszony a szülésbe. Gyenge kis madárka volt még, nem lett volna szabad szülnie. Zavaros kék szemeiben a gyötrelem sikoltott. Ki tudja honnan lett ereje, mikor végül csak kipréselte a babát, így szabadulván a kínjaitól.
Napokig kanalanként itatta a férje meg a bába, meg aki arra járt a hírre, hogy milyen gyenge szegény, tán meg sem éri a vasárnapot. A kisgyermeket kecsketejjel itatták meg, szoptatni képtelen volt.
Nyitott szemmel álmodta a rémálmokat, volt benne vörös szemű gonosz és halott kismadár is, zavarosan sikoltozott, majd nyöszörgött. Lecsillapodott, napokat aludt.
Hallotta amit az eső csendesen rákezdett és mosni kezdte a tetőt. Ess eső…ess…
Akkor látta meg a gyermekét. Járt a kis szája álmában, mintha az anyja kebelét szopná.
Nyúlt felé, de megállította a kezét,végül csak a pólya szélét simogatta meg egy halvány érintéssel. Milyen szép….most már itt vagyok! Aludj csak kicsi szentem!
Másnap a férje őszintén megkönnyebbült, mikor a feleségét s hintaszékben találta, kezében a babával és suttogva énekelt egy altatódalt, amit ő maga sem tudott, hogy honnan ismerte. Valahogy tudta.
A keresztelő vasárnap csodálatos volt, bár a férje karján támaszkodva tudott csak felállni a padból, mégis hitte, hogy szereti az Isten, megmentette a haláltól és egy szép gyermeket adott őnéki.
12 év telt el, mikor a férje halálhírével tért be hozzájuk a szomszéd. Szerencsétlen leült, vett egy nagy levegőt, holtan esett le a székről.
Őszintén elsiratta. Nem bántotta őt sosem. Mikor megkérdezte a Tisztelendő Atya, hogy vajon mit szóljon róla, nem sok mindent tudott mondani. Együtt éltek, de alig beszéltek. Nem is ismerte. Így hát azt mondta az Atya,hogy jó ember volt, aki szerette a feleségét és a fiát. Biztos így is volt, csak hát a kérges szíve nem nagyon mutatta meg magát.
Mikor letelt a gyászév, jöttek többen,hogy elvennék. Fiatal volt még, nem volt harminc…még szülhetne is, de nem akart. Ő már csak a fiának él…. Évekkel később költözött egy férfi a leányával a faluba, véletlenül összenéztek a misén, érezte, hogy elpirul….Inkább próbálta elkerülni, nehogy elárulja magát.
De a bölcs Isten jobban tudta, mi kell neki, ha ő már annyira nem akart efféle örömökkel foglalkozni, a férfit folyvást az útjába sodorta. Hiába is próbált előle elbújkálni, már el volt ez rendezve.
Nem csaptak nagy lakodalmat, a 2 özvegy, csak megesküdtek egy vasárnap a gyülekezet előtt. A hajába tűzött egy szál törökszegfűt, ebből lehetett csak látni,hogy ő a menyasszony.
Nagyon jó férjet kapott, aki rajongva imádta őt és a fiát, a kislánya hamar anyjaként szerette. 2 év múlva tavasszal már a közös kislányukat keresztelték, bár már benne volt a korban…
Szép életük volt. Mígnem aztán egyik nap a fia nem jött haza… Eszét vesztve kereste, napok múlva lett meg. Hallotta a saját sikítását, mikor meglátta a papot a kalapját szorongatva …meglett a holt fia, kitörte a nyakát, mikor elborult a gátról a biciklivel…rosszul eshetett….a nagy gazba ki sem látszott, a gyerekek találták meg véletlenül, mikor lecsúsztak a zsákon…
Oda veszett vele az ő….Képtelen volt elviselni a veszteséget. A férje sírva hívta az atyát, hogy jöjjön, szaladt az, de rá sem hallgatott…Könny nélkül zokogott….
Kórházba adta férje, remélte, majd ott megnyugszik…. 2 hét múlva jött a távirat, hogy megölte magát…a bögre cserépjével vágta fel az erét…
A fia mellé temették. Kár érte…suttogták a falu asszonyai…élhetett volna még.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: