Húsvét

Már napok óta nagy otthon a sürgés-forgás, az anyja végig takarította a házat. Mondogatta, hogy jön a Húsvét és a locsolók, de nem igazán értette, hogy ez mit jelent.  De az anya lelkesedését látva, mondta a testvérének, hogy ez biztos nagyon jó lesz.

Aznap reggel korán keltek, szép ruhába öltöztek és piros szalagot kaptak a hajukba. Érezte, hogy ez most különleges nap lesz.

Nemsokára érkezett a szomszéd bácsi, az anyja elé állította őket…Volt valami vers…szabad-e locsolni, ő meg sem mert szólalni. Hallotta, hogy szabad.  Vele kezdte, kölnivizes palackból a fejére lódított belőle. Folyt a fejbőrén, utálatos érzés volt, oda kapott. Émelyítő volt az a szag… Az anyja megkínálta a vendéget és hangosan nevetett. Ő nem értette, hogy min, mert szerinte az a bácsi nem is volt vicces.

Többet nem jött elő, elbújt, nem akart abból a locsolásból…Hiába mondta az anyja, hogy el fog hervadni.

Következőn arra ébredt, hogy sikítozik a húga. Az unokabátyjuk jött a szódás szifonnal és rendesen eláztatta őket. Hangosan kacagva menekültek, az anyja meg kiabált, hogy minden tiszta víz lett, hogyan fognak ebbe az ágyba este befeküdni, de ők csak nevettek…Itt még az apja is otthon lakott…

Nagyon várta a Húsvétot…megígérte a FIÚ hogy eljön locsolkodni. Egy fekete fehér kockás szövet nadrágot vett fel fehér blúzzal és nagyon csinosnak érezte magát. Akkor az anyja nagyon furcsán viselkedett, takarta a férfiak elöl és küldte is ki, amint lehetett. Nem nagyon értette….Egész nap várta a fiút, de nem jött….Másnap rózsát hagyott a kapuján, de többet nem bízott benne…Elhervadt a rózsa…

 Bújkáltak. Az anyja akkor már sokat ivott…nem kellett hozzá, hogy Húsvét legyen…Kiadta, hogy nem nyithatnak senkinek ajtót…. úgy csináltak,mint aki nincs otthon. Pedig volt, akit beengedett volna….Meg is sértődött a fiú, hisz azt mondta, otthon lesznek. Nem tudta, hogy az az utolsó Húsvét a falujukban és már többet nem találkoznak.

Pesten a Húsvétot nem tartották. A szomszédok sem ismerték egymást.  Ült a cserépkályha mellett és nézett maga elé…Olyan magányosnak talán soha nem érezte még magát…

Boldog volt. A szerelme azon a Húsvéton húzta a gyűrűt az ujjára. Kis ezüst gyűrű volt, szív alakú kis kővel, ő sírva-nevetve borult a nyakába.  Micsoda öröm. Persze az anyja beléjük kötött, piásan hőbörgött, haza zavarta a fiút…ő meg hajnalig sírt. Nem volna szabad az eljegyzés napján ennyire szomorúnak lenni.

Nézte a kisfiát… csokornyakkendő, fehéring…Épphogy tudott beszélni, de elmondta a pár soros kis verset és feszítette magát a kölnivízzel. Hihetetlen büszke volt rá. Nehezen guggolt le hozzá, ott volt a kislánya a pocakjában, 2 napra rá érkezett.

2 gyerekkel, egyedül…Húsvétkor. Már elsírta minden könnyét. Próbált vidámnak látszani és a lelkes készülődés látszatát kelteni. Kalácsot gyúrtak a kis gyerek kezek….Az asszony köténye mindent eltakar….

Beadta a válópert, még Húsvét előtti utolsó munkanapon, a hivatali segéd arcán látta, hogy nem most kellett volna. De Krisztus feltámadását már nem akarta a hazugságban ünnepelni.  Isten biztos megbocsátja neki ezt…nem tűrhette tovább….

Várta, hogy a férfi majd küld egy sms-t legalább Húsvétkor, kellemes ünnepet kívánva. De süket maradt a telefon…Azt hitte, hogy fontos neki, hogy végre elhatározza magát őmellette….Mennyire tudná szeretni, ha hagyná…A biztonságot választotta, nem a szerelmet…Elnézően mosolyog….Elég idős már ahhoz, hogy ne higgyen a tündérmesékben…

Összefutnak a piacon Húsvét előtt….Állnak egymással szemben és nem tudnak megszólalni.. Hány év telt már el…már alig jutott eszébe…Veszi a levegőt…de nem jön ki hang a torkán…Hirtelen megfordul és elszalad….Túl késő….