Odi et amo

A hintaszék Kicsit még bóbiskolt, úgy ült az anyósülésen. A párja gondolatai is már máshol jártak, szólt a rádió. Épp nevetgéltek a reggeli műsorban, de nem figyelt. Mindenhol kupacokban állt a sok holmi, lomtalanítás kezdődött éppen az nap. Szinte mindenhol ült egy őrző, vigyázott a holmikra. -Állj meg! Sikított a levegőbe a hangja. A férje… Tovább »

Nézett ki az ablakon. Az őszi fények csodás keretet adtak az erdőre, amire nyílt a szoba Annyira szerették. Csinált egy madárállomást, pont lehetett innen látni. Most is nagy volt a forgalom, az utolsó pufi cinke gyerekeket etették kitartóan a szülők. Már csak pár nap és kirepülnek-gondolta. Minden évben 5-6 fészeknyi cinkét neveltek bennük a kis… Tovább »

Elzárta a vizet a mosogatónál és fülelt. Jól hallotta az imént, nyekergett a baba. Még nem kezdett rá nagyon, épp csak jelezte, hogy itt vagyok, felébredtem. Önkéntelenül is elmosolyodott a kis hangocskákon. Felvette a konyharuhát és megtörölte a kezét. Elindult a szoba felé. Egy gyönyörű babakosárban feküdt a pici, egy állványon, halványsárga baldachinnal. Nyúlt, hogy… Tovább »