A pad

A pad

-Hát te most nevetsz vagy sírsz?! –kérdezte a férfi a feleségét.

-Nem is tudom…mondta a könnyein át, nevetve- végre a mienk, elhiszed ezt Jóska?

Értette ő a felesége állapotát. Több mint 15 éve gyűjtögettek, a szülei házában éltek eddig,a   kisszobájában laktak a 2 gyerekkel. Ennyi időbe telett, mire ezt a földet a házzal a falu szélén meg tudták venni. Igaz öreg ház volt, alapja se nagyon, de állt. Végre a sajátjukat szépítik. Anyjáékat az Isten áldja, de már nagyon jó lesz, hogy a maguk életét élhetik.

A két gyerek is kacagva szaladt az apja körül, az egyik 7 másik épphogy 5 éves volt. Sokáig kellett rájuk várni, talán a közös lak hátráltatta a jövetelüket. Már sose derül ki.

Bepakolták a kocsi holmit, a lovat kikötötte, és kézen fogva végi sétáltak a portán. Este megszámolták a sarkokat és boldogan hajtották álomra a fejüket.

Jóska egyik nap az egyik ólból előhúzott egy 2 személyes kis padot, fel volt dobva a gerendára, alig érte el. Leseperte. Jó állapotban volt, nem ette szét az idő, nem érte a víz.

Kitette a ház elé, hogy lássa az ő édes felesége, mikor jön haza az orvostól. Oda ment, émelygett a gyomra mostanában. Aggódott, hát beküldte.

Már messziről hallotta Erzsike hangját, nevét szólongatva szaladt a házhoz. Kiszaladt elébe és a padnál összefutottak. Szeretettel nézett a padra, a férjére, majd a kezét fogva lehúzta a padra.

-Baj van kedves?- kérdezte, miközben a felesége arcát fürkészte, holtsápadtan.

-Baj az nincs! Lágyult el az arca, nagy hírem van Jóska! Gyermekünk lesz!

Hirtelen fel sem fogta, csak nézett rá, dermedten.

-Jóska, nincs baj, gyerekünk fog születni!- ismételte – mire a férje megértette! Sírva-nevetve borultak össze. Akkor értek ki a fiúk, hallották a szüleik örömét, hát kihozta őket a kíváncsiság. Táncolva ugráltak körbe, mikor meg tudták, hogy testvérkéjük fog születni.

Következő tavasszal a kendőbe csavart kisleánnyal ült ki a padra. Gyönyörű volt, piros-pozsgás, majdnem 4 kilóval született, a csodájára jártak. Akkoriban kisebb babák születtek, pláne lányban. Jóska nagyon büszke volt rá, a fiúk pedig versengtek, ki segítsen az anyjának mosdatni.  Csukott szemmel ült a padon, lehunyta a szemét és csendben imádkozott. Dicsőítette az urat, hogy ilyen boldogság érte őket, vénségükre babázhatnak. Benne voltak a korban, Jóska 45 volt, ő meg most töltötte a 40-et. Ő már nem is merte gondolni, hogy lesz egy kisleányuk is. De úgy látszik, az új ház okozta boldogság, meg hozta őt is. Hálával köszönete meg mindennap.

Haladtak a hónapok, Jóska a szomszédokkal összefogva kijavította és bővítette az ólakat, lettek lábasjószágok. A gyümölcsfák meghálálták a tél végi metszést, rengeteget termett minden. Erzsike paradicsomjai meg világgá szaladtak, alig győzte befőzni. Hiába kérdezték, nem tudta megmondani mi a titka. Ha csak az nem, hogy mindennap megdicsérte őket és megköszönte, hogy ilyen szépen teremnek. Jóska mindig mosolygott rajta, mikor hallotta. Olyan kedves volt a felesége, hogy még a növényeknek is jutott belőle.

Következő nyáron már a 3 kisgyerek ette az első görögdinnyét. Ragadt a kis pofijuk, a könyökükön folyt le a lé. A magokat messzire elköpték. A kicsinek még nem sikerült, pedig nagyon próbálták neki megtanítani.

-Na, Juliska, majd ha leér a lábad a padról, akkor sikerülni fog!- nevette a két fiú.

Igazuk lett. Még két nyár telt el és az ő lábai is leértek. Igaz akkor sem köpködte el a magokat, mert hát azt csak a fiúk csinálják. Még fel is húzta az orrát, miközben mondta. Annyira nevették. Olyan kényes tudott lenni.

 Épp kint ültek a padon, mikor lélekszakadva jött a Feri, jöjjön a Jóska gyorsan, nagy a baj. Az anyja rosszul lett.

A temetés után Jóska nagyon mélabús lett. Sokat ült a padon, nézett ki messzire és nem lehetett tudni, merre járnak a gondolatai. Erzsike az ajtóból nézte, nem akarta zavarni, de aztán egyszer csak kiment. Leült mellé. Csak nyújtotta a kezét. Jóska nem nézett rá, de megfogta a kezét. Nézte és megsimogatta az  ujjait. Hogy lehet egy asszonynak ilyen pici kis keze?! – gondolta. Magához ölelte az asszonyt, majd kitört belőle a sírás. Nem lehetett hallani, csak a válla emelkedéséből tudta. megölelte és így ültek a padon, még sokáig.

Következő nyáron építkeztek kalákába. Jött mindenki segíteni. Muszáj volt a kis házat bővíteni, nagyon nőttek a gyerekek, a legnagyobb fiú már kacsingatott egy-egy szép kisleányra. Ennyi szorgos kézzel, munka után, pár hét alatt felkerült a tető is. Erzsike főzött rájuk, szerettek jönni a férfiak, nagyon értette a főzést…

Nemsokára megállt a pad előtt a nagyfiúk, morzsolgatta a kalapját és nagyon komoly arcot vágott. Mindketten sejtették, hogy mi fog következni, de nem akarták elrontani a percet.

-Édesanyám, édesapám, én megnősülök! Szeretem a Katit, ő is engem, a szüleit ma megkérdezném, ha bele egyeznek!

Ugrottak fel a padról, az apja megveregette a vállát, áldásukat adta rájuk, az anyja csak sírt örömében és bő gyermekáldást kívánt nekik! Ment is a fiú délután, az anyja szedte virágcsokorral megkérni a Kati kezét.  Örömmel adták neki, ismerték őket, dolgos, szelíd  ember lett belőle, mint az apjából.

Este átjöttek az örömszülők megbeszélni a kézfogó részleteit. Jövő tavasszal tartanák, addigra meg lehet szervezni. Mikor a fiatalok kimentek a padra sutyorogni, a férfiak komolyan beszéltek. Mindkét család takarékosan élt, jó termések voltak, szerette őket az Úr, volt spórolt pénzük. Vesznek egy kis házat, nagy telekkel, legyen hol megkezdeniük az életüket. De ne szóljatok róla nekik, körbe kérdek a faluba, mintha Anti mondott volna eladót a szőlőhegyen…Így is tettek. Megvették a házat, nem szóltak róla. Az asszonyok és a férjeik titokban jártak ki rendbe tenni.

Jóska pedig összerakott egy padot Pistával a fiataloknak, hogy  legyen hol  megbeszélni az életük fontosabb pillanatait.