Drága Uram!
Ne haragudjék, hogy levelemmel zavarom, de van valami, amit feltétlenül fontos az Ön tudtára hoznom. Történt ugyanis, hogy a legjobb akarat és szándék ellenére is, de úgy érzem bele szerettem Önbe!
Tudom, nem volna szabad, röstellem is magamat, hiszen mindketten elköteleződtünk már rég a házasságban. Dacoltam eddig az érzéseimmel, de minek után napok óta nem hallottam Ön felől, beköltözött a szívembe a fájdalom és annyira hiányzik nekem, hogy se enni, se aludni nem bírok! Látnom kell Önt, hallanom kell a hangját!
Megértem, ha a vallomásom és az érzéseim megrémítik magát, higgye el én sem készültem fel rá! Már jó ideje nem éreztem ehhez foghatót. Összeért a lelkünk egy pillanatra, mikor először találkoztunk és úgy érzem ez még most is tart. Elvitte magával a szívem egy darabját és csak akkor lelek megnyugvásra, ha visszahozza nekem!
Kérem, ne gondoljon rólam rosszakat! Azt nem viselném el! Ez idáig hűen éltem az Urammal az elmúlt évtizedben. Nem is terveztem eddig mást, senkire rá nem néztem. Ez az állapotom nem volt rám eddig jellemző!
Szeretem magát! Tudom balgaság ezt, néhány találkozó után ilyen tisztán kijelenteni, de nem tehetek ez ellen semmit. Lehet, tán valami előző életből jövő szerelem ez, nem tudom megmondani, de mintha ezer éve ismerném és szeretném magát! Boldog vagyok, ha rám néz, repes a szívem ha hozzám szól! Az éjjel már magával álmodtam, annyira vágyom Ön után!
Kérem Uram, ne vessen meg az érzéseimért! Azt sem bánom, ha úgy dönt, hogy nem fog velem közelebbi kapcsolatba kerülni,mert a tisztessége nem engedi ezt meg, de kérem, ne fosszon meg attól, hogy láthassam Önt,minél előbb!
Igaz szerelemmel, mielőbbi viszontlátás reményében:
Matilda
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: