Ült a villamoson, amikor a szembe lévő széken ülő idős férfi egyre feltűnőbben kezdte el kutatni az arcát. Próbált úgy csinálni, mint aki nem látja, de aztán közelebb hajolt hozzá -Katikám, te vagy az? Kérdezte -Nem. De az anyámat Katinak hívták-válaszolta önkéntelenül. A férfinek könnybe lábadt a szeme. -Ismertem. Nagyon szerettem az anyádat! Nagyon hasonlítasz… Tovább »
A villamos
Ült a villamoson, amikor a szembe lévő széken ülő idős férfi egyre feltűnőbben kezdte el kutatni az arcát. Próbált úgy csinálni, mint aki nem látja, de aztán közelebb hajolt hozzá -Katikám, te vagy az? Kérdezte -Nem. De az anyámat Katinak hívták-válaszolta önkéntelenül. A férfinek könnybe lábadt a szeme. -Ismertem. Nagyon szerettem az anyádat! Nagyon hasonlítasz… Tovább »

-Jössz már? –kiáltotta az apja türelmetlenül a szobából -Máris, csak megkeverem a kaját!- kiabálta vissza. Gyorsan a kezébe vette a fakanalat és párat kevert. Marha pörkölt, az apja kedvence. Ki tudja, még meddig eheti, hát gyakran főzte mostanában. -Mi tartott eddig? –választ nem várva dünnyögött. Az apja belekarolt a nyakába ő pedig felhúzta az ágyon….
Hallotta ugyan, mikor valaki megállt a háta mögött, de nem fordult meg. Nagyon szerette volna már befejezni ezt a pár sort. Az írógép szorgalmasan ütötte le egymás után a betűket. Ő gépelt a leggyorsabban, büszke is volt rá az édesanyja. Még versenyre is elküldték a titkárságról. Persze azt is megnyerte, de különösebben őt sosem…
Nem adja fel! Gondolta, majd ő megmutatja. Mikor eljött otthonról 17 évesen, az apja utána köpött. Már nem volt hajlandó behódolni neki! Egy jó szava nem volt hozzá, pedig ő aztán nagyon igyekezett, de az öregnek semmi sem tetszett. Hát eljött. Majd ő megmutatja, de őrá többet nem ver szíjjal az apja és nem veszi…
Arra ébredt, hogy megint érzi a szegycsontja mögött azt a kaparó érzést. Felült az ágyban. Nagyon hideg volt, az anyja nem tett a tűzre. Akkor jutott eszébe, hogy nincs is itthon. Megint csavarog, szokta ilyenkor mondani az apja.A testvérei aludtak, a kishúga forgott álmában ide-oda, ringatta magát. Reggelre megint tiszta gubanc lesz az a kese[1]…
Drága Uram! Ne haragudjék, hogy levelemmel zavarom, de van valami, amit feltétlenül fontos az Ön tudtára hoznom. Történt ugyanis, hogy a legjobb akarat és szándék ellenére is, de úgy érzem bele szerettem Önbe! Tudom, nem volna szabad, röstellem is magamat, hiszen mindketten elköteleződtünk már rég a házasságban. Dacoltam eddig az érzéseimmel, de minek…